Legfrissebb híreink szerint idén sem marad el a tél, az ősz azonban – jelen állapot szerint minden bizonnyal igen. Múlt héten még 28 fok volt, ma pedig reggel mindössze 4. Kár, mert imádom (mostanában inkább csak imádnám) ezt az évszakot, de kinek van kedve színes levelű fék között szibériai hidegben sétálgatni? Pedig a szeptember-október dobogós a „kedvenc évszakok” listámon, rögtön a tavasz után következik.

Ezen kívül „social event” felkiáltással lehet nagyszabású vendégeskedéseket is csapni, lassan úgyis kezdődik a forralt bor szezonja, bár ahhoz még kissé korán van, de a bolond időjárás felülírja az ilyen szabályokat.

A forralt bort én így készítem:

Hozzávalók: 1 l vörös vagy fehérbor, 8 dkg cukor, 1 rúd fahéj, 5 szegfűszeg, két szegfűbors, fél citrom

Elkészítés: A bort és a többi hozzávalót üvegedénybe öntjük, majd forráspontig hevítjük (ne forraljuk, mert az árt a bor aromájának), majd belekarikázzuk a citromot és csészékbe öntve forrón tálaljuk.

Számomra a forralt bor igazi szezonja december, bármilyen közhelyes és elcsépelt is, de a téli hangulathoz hozzátartozik a korán sötétségbe borult város adventi vásáraiban a meleg cserépbögre szorongatása, és gyermeki rácsodálkozás a gyönyörűen zúzmarás fákra, a díszkivilágításra.

Városi lény vagyok, nekem késő ősztől kezdve a tél a gyűlölt ködös reggeleket jelenti, a buszok kereke alól fröcskölő latyakot, az ázott hajléktalanszagot a buszon, az utcákon megülő gusztustalan szmogot és a menetrendszerinti vasutassztrájkot. Mit szeressek rajta? Nagyjából a decembert kedvelem egyedül a télből, azon kívül szívem szerint mormota üzemmódban léteznék ilyenkor, vagy netán az Alpok valamelyik síparadicsomában vészelném át a január-februárt, hiszen a hegyekben még a hónak is más színe van.