Kedvenc helyszínelőink kalandjai azonban kezdenek unalmasak lenni: az előző, egyébként jól sikerült évad után most nehezen találtak a magukra a színészek is, illetve az egyes részek is kezdenek semmilyenné válni.

Ötletesnek ötletes volt az évad nyitó részének visszatekintése, de az ebben rejlő potenciált nem használták ki, és bátortalanul nyúltak a szereplőgárdához is: ugyan hoztak egy új versenyzőt Jess-t (Eddie Cibrian) a csapatba, az elődje, Eric Delko (Adam Rodriguez) nem került kiírásra. Kár, mert (bár nyilvánvalóan a női nézők zokogtak volna) a karakterrel már annyi minden történt, hogy unjuk a privát nyűglődését, és az évad alatt folyamatosan úgy tűnt, az írók maguk sem tudják, mi legyen Eric sorsa.
Az évad egyik merész pontja volt a hármas crossover: a gonoszt az igazság bajnokai mindhárom városban üldözték, és így a karakterek átmászkáltak egyik sorozatból a másikba – nos, nem baj, ha ebből nem lesz rendszer. Ami a hatodik évadban működött Miamiban és New Yorkban, az nem működött most: kaptunk a Criminal Mindsba illő bűnügyet, és mellé teszetosza és bizonytalan helyszínelőket. Ami baj, mert hiába hozta az egyébként egyre kevésbé maníros Horatio (David Caruso) a tőle megszokottat, és hiába volt egészen vállalható Mac Taylor, sajnos – az általam egyébként kedvelt – Laurence Fishbourne Raymond Langston szerepében túl tökéletes Gil Grissom-utód az eredeti sorozatban, amiben pont a szakállkirály rovarszakértő nem volt szimpatikus, és sajnos utóda sem az.

Szerencsére az írók rájöttek, hogy a Horatio 6. évadban előkerült családjának erőltetése nem nyerő, így most csak egy részben szerepelt fia, Kyle, ráadásul a szezon egyik legjobb részében, bár ez utóbbi körülmény nem Kyle érdeme.
A többiek közül Ryan Wolfe (Jonathan Togo) egyre inkább kinövi magát, egyre meghatározóbb arca a sorozatnak, és ez előnyös folyamat, Calleigh (Emily Procter) szokásosan jó szereplő, ráadásul most valahogy emberibb lett, mint eddig volt. Meglepetés, hogy Natalia (Eva La Rue) nem már nem csak a sorozatbeli ügyeletes eyecandy-szerepre alkalmas, hanem egyre ügyesebb – igaz, ennek három év után talán már ideje is volt.
Maga az epizód – bár a hatodik évad évadzáróját persze nem tudja felülmúlni – nem volt rossz, és a vége (az utolsó néhány másodperc kivételével) bár sejthető volt, de nem volt zavaró a puskapor túl hamar történt ellövése. Maga az ügy szerencsére kacifántosabb volt, mint azt megszokhattuk, és végre Horatio tévedett. Már magában ez szokatlan, ám üdítő volt.
 Várjuk a 9. évadot, de ennél azért több kell a jövőben.