Közlöny, tartalma a kihirdetés napján lép hatályba

KSKözlöny

KSKözlöny

Universitas cum politica?

2009. november 13. - drhlaszlo

Felmerült, hogy a politikai pártok ifjúsági szervezetei működhessenek az egyetemen. Az ifjú politikusok egyetértenek ennek szükségességében, de vajon tényleg kell ez?

Az Ítélet című kari lap 2009. október 8-i dátummal jegyzett számának hátsó borítóján olvasható egy, egyébként megfontolásra érdemes írás az egyetemi politizálással kapcsolatban. Az, hogy a felsőoktatásban részt vevő fiatalok érdeklődnek az életüket súlyosan befolyásoló kérdések iránt, régi hagyomány. Minden, az utóbbi néhány évben született felmérés azonban azt igyekszik bizonyítani, hogy a hallgatók mintha kezdenének elfordulni közügyeinktől, és a biztos szavazó pártválasztók csekélyke szeletén kívül vajmi kevesen kísérnék figyelemmel közéletünket.

Ez pedig súlyos hiba, hiszen ki mástól, mint a jövő értelmiségétől várható az, hogy – ha másképp nem is, legalább szavazóként – részt vegyen közös világunk irányításában. Amennyiben ez kimarad, úgy a „felelős állampolgárrá válás” folyamatának első lépcsője is kimarad, és hiába ábrándozunk a „civil társadalom fokozott szerepvállalásáról”, ha épp csak nem lesz, aki gyakorolja azt a bizonyos civil kontrollt.
 
Az egyetem azonban nem lehet a politikailag nyíltan elkötelezett nevelés színtere, és főképp a ma mamutegyetemeinek korában nem lehet az. Azt hiszem, hogy abban egyetérthetünk, hogy nem a világnézetileg semleges oktatás a cél Karunkon (sőt!), azonban a pártpolitika részvétele egy felsőoktatási intézmény mindennapjaiban napjaink magyar valóságában nem biztos, hogy kizárólag üdvös hatásokkal járna.   
 
Ma is szép számú hallgató vesz részt különféle pártok ifjúsági szervezeteiben, ez kifejezetten jó és üdvözlendő, azonban pont az adja meg ezeknek a szervezeteknek a sokszínűségét és valódi erejét, hogy nem zárkóznak be kizárólag egy intézmény falai közé, ott intézményi vagy munkahelyi csoportot létrehozva, hanem a falakon kívül, de másfajta légkörben találkoznak a politizálók közös kérdéseinkkel. 1989 egyik alapvető vívmánya, hogy a Párt kivonult az iskolákból és a munkahelyekről. Talán jobb is, ha egyik párt sem tér oda vissza.
 
Hiszem azt, hogy az egyetem feladata egyfajta nevelés is – ebbe a közügyek iránt érdeklődő állampolgárrá nevelés is beletartozik. Azonban a politikai kérdések bevitele az oktatási intézmények folyosóira nem lehet e nevelés eszköze. Nem probléma, ha akár politikusok részvételével kerekasztal-beszélgetéseken szóba kerülnek napjaink kérdései, de ezek szervezett formában való megrendezése talán kissé szerencsétlen, hiszen mi alapján szelektálunk egyes politikai erők, egyes politikusok között? A politikai meggyőződés épp elégé magánügy ahhoz, hogy eldöntse a nyilvánvalóan felnőtt hallgató, hogy kivel és hol akarja azt megvitatni. A Gesztenyésben nyilvánvalóan lehet okosakat mondani a társadalom peremén élők felzárkóztatásáról, de biztosan szerencsés-e a Díszteremben drogliberalizációs kampányprogramot tartani?
Ki vállalja annak ódiumát, hogy meghúzza a határokat, és a szépreményű együttgondolkodás nem fajul szavazatszerző kampánykörúttá?
süti beállítások módosítása