Brúnó sosem volt tárgyelhagyós lény, azonban volt életének egy neuralgikus pontja: az esernyő. Bizony, az a fekete, összecsukható dolog, ami két dologra alkalmas elsősorban:
Ne ázzon meg a hajad, miközben az úttesten haladó autók úgyis összefröcskölnek a kereik alól kicsapódó gusztustalan fekete takonnyal;
Illetve ahogyan nem esik már annyira, azonnal le tudd tenni bárhová, ahol aztán nemes egyszerűséggel otthagyhatod.
Nos, barátunk legendás ernyőelhagyó volt. Pontosan ezért nem látták túl gyakran ernyővel mászkálni, feltéve persze, hogy nem monszun tört kedvenc metropoliszunkra: félt, hogy az új ernyőjét (ugye gyakorta lett új ernyője) elhagyja, ezért inkább el sem hozta magával; vagy netán épp ott felejtette valamilyen lehetetlen helyen, legyen az erkélykorlát, iroda vagy kávéházi asztal.
Egy dologban viszont következetes volt hősünk: nem rohangált össze-vissza, amikor rádöbbent, hogy újra ernyőtlen lett: erre ugyanis mindig csak otthon jött rá, amikor már úgyis felesleges. Történt azonban valami, amitől megváltozott.
Szürkés télvégi nap volt, amikor Brúnó és egyik állandó jellegű tettestársa kijött az egyetemről, ahol egy "igen érdekfeszítő foglalkozáson" vettek részt, amikor barátunk bedobta:
- Te, nem kísérsz el boltba, addig kitaláljuk, mi legyen a világgal."
A cimbora persze könnyen ráállt, "minden mindegy, csak innen minél messzebb" alapon. A boltig vezető útjukon hősünk szomórúan meredt maga elé, olyan érzése volt, mint aki elveszett valamit, valamit, ami talán még nem is hiányzik, de már kezd kellemetlenné válni a testetlen hiányérzet.
A pénztárnál B. rádöbbent, mi is volt az.
- "Te, nem emlékszel, volt nekem ernyőm, mikor kijöttem a teremből?" "Mit tudom én, tán örzője vagyok a te ernyődnek? Passz."
- "Úristen" - mi lesz most velem? Új ernyőm volt, anyám vette a hétvégén, mert az előzőt elhagytam. Kitagad, ha meglát ernyő nélkül. Nem is kell többé hazamennem, jobb, ha ma este már máshol is alszom, kész, ennyi volt."
-"Menjünk vissza a terembe, hátha otthagytam." "Hülye vagy, ott óra van." "Leszarom, kell az ernyőm, nem érted? Még valaki hazaviszi, vagy leadja a takarítónőnek, és az viszi haza. Keresztet is vethetek rá."
Ahogyan fejüket a búnak eresztve mentek ott a borult ég alatt, és reménytelenül pislogtak egymásra, közelebb értek a Minden Egyetemek Legfontosabbikának épületéhez, ami előtt ott volt A korlát. A korláton pedgi egy csinos fekete esernyő. Nagyjából pont ott, ahol kedvencünk majd' másfél órával korábban műanyagpohárból szürcsölte a vacak automatáskávét.
Budapest, 2010. Csodák pedig vannak.
