Az egyetemista ugyebár olyan állatfajta, hogy néha-néha tanul. Főleg az év e szakában tapasztalható jelentős szorgalom, és a könyvtárakban, tankönyvboltokban meglepő forgalomnövekedés. De miből tanulunk?

Nem mindegy azonban, hogy miből tanul a jövendő büszke értelmiségije. Főleg a humántudoroknál jelent ez sokat; hiszen viszonylag egyszerűen látható, hogy az algebrai levezetések nem sokban függnek épp hivatalos álláspontoktól, illetve az egyenleteket sem sokban befolyásolják az egyes tanszékeken bekövetkező esetleges személyi változások.

Jogon bizony gyakran változnak a tankönyvek. Ez érthető is, hiszen a hatályos jogszabályok is gyakorta változnak - nem maradhat hát a Tudás Végső Kulcsa sem hatálytalan, újra kell írni, vagy legalábbis javításokat kell eszközölni. E művelet néha meg is történik, és a lelkes, csillogó szemű tanulóifjúság kezébe vehet egy oly' kódexet, mely az adott tudományterület leginkább naprakész információival hivatott ellátni a téma iránt érdeklődő kollégát.

Néha azonban az okozza a gondokat, ha erre a frissítésre nem kerül sor. Történt egyszer, hogy az adott tárgy anyaga, mely hagyományosan a gyakran változó szabályokról híres, bizony a vizsgaidőszak előtt nem sokkal még viszonylag bizonytalannak tűnt, és ráadásul semmi jóval sem kecsegtették az illetékesek a szépreményű szakemberpalántákat az erre kijelölt boszorkánykonyhán, ahol napokig pattogott a tűz a varázskondér alatt, mire sikerült egy csodaszirupot kikeverni. (Bár tartozom annyival, hogy jelezzem, akik végül a tárgy abszolválását egy boldogabb jövendőre óhajtották halasztani, korántsem a tananyag híján döntöttek így.)

Nagyobb baj, ha könyv már bevezetése óta - finoman szólva is - aggályos. Magyarul rossz, használhatatlan vacak, amit érthetetlen, hogy miért nem zúztak még be, persze azon néhány példány kivételével, amik vagy az OSZK kötelespéldány-állományát gyarapítják, vagy pedig a kari könyvtár eldugott polcain szerepelnek a tankönyvírászati tévutak örök mementóiul.

Ilyen például, ha egy szakmai (rá van írva, asszongya: ..."Joghallgatók részére") nyelvkönyv gyakorlatilag nyelvtani szabályok példamondatok nélküli sulykolását tartalmazza, vagy pedig az is, ha egy tételes jogi tárgy tankönyve gyakorlatilag alaposabb információkat közöl velem egyes európai nemzetek XIX. századi, a jogterületet érintő szabályozásáról, mint a ma hatályos magyar normarendszerről.

Megértem, hogy rendes tankönyvet, szakkönyvet írni bonyolult, nehéz feladat, de talán nem teljesíthetetlen, hiszen látunk pozitív példákat is.