Este, nappali, fotel, rozé, könyv.

Páratlan kincset találtam – könyvtári selejtezéskor kezembe került egy igazi könyvritkaság: Dr. Mátéffy József és Dr. Bede Béla „A cégbejegyzési eljárás és bírói gyakorlata" című könyve, 1947-ből.

A könyv értékét nem a ritkasága adja, hanem egyrészt nekem, a beszűkült szakbarbárnak igazi csemege, másrészt tanúja annak, hogy a háború után milyen sebesen magához tért a magyar gazdaság; hiszen cégbejegyzésre általában akkor van szükség, ha van mivel kereskedni, van kinek eladni, és van miből termelni és fogyasztani is. Például meglepő a Budapesti Ítélőtábla P. VI. 5126/1946/133. számú döntése, amely szerint „a részvénytársaság 1945. évi április hó 14. napján (!) rendkívüli közgyűlést tartott (!!!), amelyen igazgatósági tagokat mozdított el, újabb igazgatósági tagokat választott, és az alapszabályokat módosította. (...) A budapesti törvényszék, mint cégbíróság a bemutatott közgyűlési iratokat az 1945. évi május hó 2. napján hozott 128. sorszámú végzésével (...) a kért bejegyzéseket elrendelte. A szóban forgó végzést a cég jogi képviselője 1945. évi május hó 15. napján vette át." Tehát nem elég, hogy csak két hónapja ért véget a főváros ostroma, és kevesebb, mint egy hónapja még dörögtek a fegyverek Vas megyében, de az Rt. tagjai már közgyűléseztek, sőt, a cégbíróság hamarosan be is jegyezte a változásokat a cégjegyzékbe. Fájdalom, hogy ma sem lenne kirívóan hosszú a korabeli cégbíróság ügyintézési határideje, sőt.

Érdekes, hogy mindaz, amit 1987-től összeírtak a cégjogászok, amiből a disszertációk és szakcikkek születtek, illetve a talán legtöbbet változtatott magyar jogterület kitalálóinak műve; tulajdonképpen már a negyvenes években is készen volt: nem csak a használatos fogalmak egyeztek meg csaknem teljesen a ma használatos cégjogi formulákkal – de a kérdések sem változtak, például a cégnévről, a soronkívüliségről, a cégjegyzésről módjáról, vagy a cég törléséről... stb. nagyon úgy tűnik, hogy mindazt leírták ekkora a tudorok, amit pár évtizeddel később megismételtek utódaik. Nagyon sok olyan részletszabályt fedeztem fel, aminek még a mai, Gt-beli megfogalmazása is azonos a korabeli joganyaggal (pl. pótbefizetés), és az idézett döntvények is lehetnének a maiak, persze átszámozás, és a cégnevek megváltoztatása után.

Persze maga a könyv, mint bibliofil ritkaság nem túl érdekes – igazi olcsó, papírkötésű szakkönyv, amin látszik, hogy forgatták, és nem az iroda dísze lehetett. Nem is annak szánták, kiadó („Tébe Kiadóvállalata") még a kiadás évét sem tüntette fel, az csak a szerzők előszavából derül ki, sőt, az árán, és a kiadó nevén kívül semmilyen kötelező, könyveken feltüntetett adat sincs a köteten, sem felelős kiadó, sem példányszám. Nekem, a témába kellően belehülyültnek érdekes – kár, hogy pár év múlva az a világ, amelyben született, eltűnt, sokáig úgy tűnt, örökre.