"Hi. My name's Dexter - I can't think of anything clever to say."

Dexter Morgan egy fura alak, maradjunk ennyiben – és ő a főhőse minden idők egyik legjobb sorozatának. Hősünk egy rendőrségi szakértő, aki egy gyermekkori trauma hatására „kicsit” szociopatává vált: szabadidejében bűnözők életét tanulmányozza poros aktákból, majd néha akcióba lép, hogy aztán csinos fekete zsákok társaságában hajókázni induljon sötét éjjel egy néptelen öbölbe, majd reggel szemeteszsákok nélkül térjen haza.

A sorozat eddig négy évadot élt meg, a Showtime készítette a formabontó thrillert, a főszereplő a fantasztikus Michael C. Hall, az egésznek az alapjául pedig Jeff Lindsay regényei szolgáltak.
Az első évad volt eddig a legjobb, egyrészt üdítő volt a sok nyomozós krimi mellett a személyes történetmesélés, a sztori csavaros szálai – illetve negatív szereplők is jól kidolgozottnak tűntek, senki sem volt fekete-fehér, pedig ebbe a hibába az összes bűnügyi történet belecsúszik. Dexter nem, itt a gonosznak is voltak jó pillanatai, és a jó főhősök sem voltak egyértelműen jók – ugye nehéz is lenne egy sorozatgyilkost kizárólag pozitívnak ábrázolni.
A szereplőgárda fergetegesen működik, Deb, Dexter mostohatestvére (Jennifer Carpenter, civilben Michael C. Hall felesége) kifejezetten remek, laza, szabadszájú stílusa egyszerűen tökéletes, a többiek pedig óriásiak. Ekkor lett kedvencem Masuka (C.S. Lee) és Battista (David Zayas) karaktere, de az első évadból kedvenc szereplőt választani – mármint persze Dexteren kívül – lehetetlen, de nem azért, mert mindenki sótlan, unalmas, vagy netán hiteltelen; nem, egyszerűen kifejezetten jó a csapat. A hangulat fergeteges, ráadásul mindvégig sikerül fenntartani a feszültséget, nincsenek mélypontok. Olyannyira nincsenek, hogy többszöri újranézésre sem unalmas.
A második évad egy kicsit úgy tűnt, mintha azt a készítői valamilyen fura oknál fogva zárószezonnak szánták volna, eleve Dexter zsákjai napvilágra kerültek, és az egész rendőrség nyomozott a titokzatos „Bay Harbor Butcher” után. Az első szezonhoz képest van néhány pont, ahol leül a sztori, de nincs olyan rész, amire azt tudnám mondani, hogy kár volt megnézni, vagy untam volna – néha egyszerűen azonban kicsit sok a fordulat, fontos részletek sikkadnak el, és kevesebb a klasszikus Dexter-pillanat.
A harmadik szezon számomra már-már visszaidézte az első évad tökéletes részeit, bár másoknak más a véleménye, viszont az évad főgonoszának szerepére kiválasztani Jimmy Smits-t tökéletes döntés volt, és sikerült a történeten újra csavarni egyet – igaz, ez azzal járt, hogy ismét hangsúlyosabbak lettek egyes mellékszereplők, akiknek talán nem kellett volna, én például ekkor jöttem rá, hogy egyre jobban irritál Dexter barátnője, Rita (Julie Benz) karaktere, pedig ha sejtem előre, hogy mi lesz a (közös) sorsuk, akkor talán igyekeztem volna megkedvelni, így azonban a negyedik évad végének történései alapján óriási megrázkódtatást nem tudtam érezni. Ez volt az a pár rész, ami tényleg bekerült a nagy kedvencek közé, és bőven el tudtam feledni a második évad néhány mélypontját.

A negyedik évad más lett, mint az előzőek: hangsúlyosabb a magánéleti szál, és bizony kezd kicsúszni Dexter kezéből az irányítás – hiába, ezek szerint nem egyszerű a kisgyermekes családapák élete. Az évad főgonosza jó volt, ráadásul úgy érzem, hogy az évad főszálához még később bőven fogunk kapcsolódni, itt most több olyan pont is van, ahonnan el lehet ágazni ügyesen a történetet. A szezon negatív szereplőjét sem kedveltem első látásra, nem is igazán értettem a hatalmas ovációt, ami kialakult John Licht körül, nem tűnt különösebb tévétörténeti eseméynek, néhány hét után azonban be kellett, hogy lássam, hogy erre a kopaszodó, jelentéktelen öregemberre igenis alaposan oda kell figyelni.

Mit várhatunk az ötödik évadtól? Nos, nem tudom, lehetőség még bőven van a sorozatban, reméljük, az alkotóknak lesz elég ötlete is. Ami viszont nehéz, hogy össze kell fésülni az előző szezon magánéleti szálát az első részek vadászával, és úgy kell jó részeket gyártani, hogy mindkét szál iránt külön-külön is érdeklődő rajongói kör számára is érdekes legyen. Nehéz lesz, de várjuk.