Kedves feleim!

Nagyon olybá tűnik, hogy az egyik korábbi bejegyzésemben (kskozlony.blog.hu/2008/04/01/vezercsel_1) vázolt forgatókönyv a megvalósulás határához közelít.

Akkor még nem látszott bizonyosnak az, hogy az SZDSZ a kormány tagja marad-e, de már látszott, hogy ez a „remek” pártocska előre kell, hogy meneküljön, különben nem fog bejutni az Országgyűlésbe 2010-ben. Egyik szemem most sír... és a másik is. Sajnos bejött az ötletem, ez azonban kicsiny hazánkban, Abszurdisztánban csak a válságot fogja minél inkább elmélyíteni, ugyanúgy nem lesz minőségi kormányzati munka, ahogyan eddig sem volt; ugyanis a jelenlegi kormánnyal nem az a fő gond, hogy az SZDSZ a koalíció tagja volt – a probléma a gyökereknél kezdődik. Az ugyanis még valamikor 2006 környékére (vagy még korábbra) datálható; az átgondolatlan (bár szükséges) reformok bevezetésével, a látszatkormányzással, a totálisan működésképtelen és hihetetlen károkat okozó közigazgatási és felsőoktatási modellek megjelenésével vette kezdetét.

És igen. A gazdasági válsággal, az euró bevezetésének csúszásával, a szociális ellátórendszer csődközeliségével, azzal, hogy 1,5 millió aktív adózó tart el 8,5 millió inaktív állampolgárt. A „Mutyiország”-jelenséggel, az EU-s pályázati pénzeket kísérő botrányokkal, a helyhatóságokig lenyúló korrupcióval, az infrastrukturális fejlesztésekhez kapcsolódó visszaélésekkel. A 2006-os rendőri túlkapásokkal. A kultúra államilag támogatott sorvasztásával, a filmtörvény finanszírozással kapcsolatos rendelkezéseinek botrányosságával, az ORTT-vel... Hosszan lehetne még sorolni.

Mindennel, ami oly jellemző kis hazánkra a XXI. század elején, Európában.

Mikor leszünk mi ott, ahol nyugati szomszédaink? Nem elsősorban egzisztenciális síkon, hanem gondolkodásmódunkban... Soha?

Megoldási javaslat? Itt? Ugyan...

Update: A tudománypolitikáért, kutatásfejlesztésért felelős tárca nélküli miniszteri posztot Molnár Károly a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt rektora (és a Paksi Atomerőmű zRt. igazgatótanácsának elnöke) kapta meg. Ő volt a tandíj bevezetése mellett leghangosabban ágáló rektor. Nem kommentálom, erre nincsenek kellően szalonképes jelzőim...