Nos, valamikor a kétezres évek első felében egyre népszerűbbek lettek azok a zenei projektek, amelyek a stílusok egymáshoz közelítésével játszottak, és az osztrák producer és dj, Marcus Füreder úgy döntött, meglovagolja ezt a hullámot. Az alapító Parov Stelar művésznéven, Max the Sax (aka Markus Ecklmayr: szaxofon), Willie Larsson jr (dobok), Michael Wittner (basszus) Az ehhez hasonló zenei akciókban az énekeseken sok múlik: a csapat az elmúlt években Eva Klampferrel (Lylit), Beate Baumgartnerrel, Lilja Bloommal dolgozott, és ez évtől Gianna Charles erősíti a színpadképet.  

Parov Stelar Band finom, jazzel átszőtt elektronikus zenét kezdett játszani – első lemeze, a 2004-es Rough Cuts már kijelölte azt az irányt, amit később is tartott: a húszas-harmincas évek hangulatát porolta le, és giccsmentes, táncolható zenéket alkotott, és sikeresen elkerülte az ilyen próbálkozások átkát: gyakran az első, érdekes és egzotikus számok után az egész ásító unalomba fullad, és a második-harmadik lemez néhány intellektuális alkatú kocsmahuszáron kívül vajmi keveseket fog érdekelni.

 

2007-ben jött az áttörés: a Shine című lemezen sorakozó dalok egytől egyig ismertek lettek, az olyan kultikus darabok, mint a Chambermaid Swing vagy a Love bizonyos fokig slágerré is váltak.

Közben pedig a Parov Stelar Band tagjai az elmúlt öt évben végigturnézták Közép-Európát, és nem volt olyan fesztivál, vagy többnapos zenei cécó, amelyen ne lett volna húzónév a zenekar, a színpadokon pedig minden egyes alkalommal jól megvolt együtt az Apple laptop és a szaxofon, mintegy bizonyítva, hogy nem csak érdektelen zene lehet a sokat emlegetett crossover.