Igen-igen, az épülő M6/M60-as autópályáról van szó.
Arról a nagyberuházásról, amely tökéletesen jelképezi kedvenc országunk összes betegségét, kezdve a zsíros, haveri alapon osztogatott bizniszeléstől egészen a totálisan felesleges pénzköltésig, hiszen mi más indokolná, hogy olyan területre építsünk alagutat, ahová az teljesen felesleges? (Ez ügyben lásd: Figyelő, 36. szám, 14. old., és a Heti Válasz múlt heti számát).

Ezer éve tudjuk, hogy kedvenc hazánkban drágábban épül egy kilométer autópálya, mint a szomszédos Ausztriában. Persze, homokra nehéz építeni, de akkor is, ezt a domborzati körülmények nem igazolják. Nem igazolja ezt az elvégzett munka minősége sem - lásd a nagyjából tízéves M5-öt, amely bizony egyes részein erősen kátyúsodik, repedezik. 

Fel kell tennünk a kérdést, vajon hogyan sikerül nekünk minden infrastruktúrafejlesztő nagyberuházást bohózattá alakítani? Talán az a válasz, hogy itt is az igazi ősmagyar káosz bukkant fel. Ugyebár a mai halálos baleset immár a sokadik a pálya építésének történetében, az emlékezetes alagútomlást pedig egy olyan bizottság vizsgálja ki, amelynek három tagjából kettő is a Strabagnál dolgozott előtte: Mecsi József, a Pécsi Egyetem Pollack Mihály Műszaki Kar dékánja, Bernd Gebauer (BG Ingenieur GmbH), és Jürgen Schwarz (Der Bundeswehr Universität München).

Autópályára szükség van, ez egyértelmű, de mint azt Pósta Zoltán, a GKM volt osztályvezetője már többször, több interjúban kifejtette, a nyomvonala már magában egy vicc - a négy alagút tudnillik 50 milliárd (!) forintot emészt fel, miközben elég lett volna 500 méterrel odébb vezetni a pályát, és már meg is úsztuk volna ezt a problémát. De hát hiába, valaki ezen is sokat kaszál...

Vicc ez, nem ország...