Van ugyebár a Művelt Alkoholista nevű borblogon egy rovat, a best buy. Itt egy csomó kellemes tételt ajánlgatnak, jellemzően normális árakon, tehát olyan kategóriát, amit még az átlagblogger is megengedhet magának. Ugyebár itt nem különleges dűlőszelektált nedűkről beszélünk, amik még a Bortársaságnál is csak évente egyszer tűnnek fel, ha éppen vájt fülű "rendszer barátai" fanok el nem kapkodták megjelenésük pillanatában aranyáron, hanem normális, beszerezhető, fogyasztható tisztességes iparosmunkák. Nekem ez jelen pillanatban (persze az örök kedvenc Frittmann mellett) az etyeki Szent Korona Borház "Szent István" borcsaládja, közelebbről jelenleg a Chardonnay (persze csak akkor, ha saját borom fogyasztása épp megoldható).

Tényleg "besztbáj", ugyanis elvetemült kisboltokban sem lépi túl az ára a 780-800 forintot, nonstopban ugye bort csak óvatosan veszünk, egyrészt mert pofátlan ára van, másrészt mert borzalmakba lehet belefutni. Sikeresen kóstoltam egyszer egy sikeres estén a keceli (ó, második pátriám! ne tagadd ki hálátlan fiad!) Kecel-Borker kft. kékfrankosnak becézett termékét, amely gyakorlatilag a méltán hírhedt alföldi tablettás klasszikus iskolapéldája. Igaz, az ára még a non-stopban is 500 forint alatt volt, de az élmény... megfizethetetlennek bizonyult ("minden másra ott az Eurocard/Mastercard", hogy olcsó poénok is legyenek a mai posztban).
Egyesítette magában a hardcore lőrék minden gyermekbetegségét, és ráadásul azon különleges skillel rendelkezett, hogy még azelőtt okozott a benne lévő rengeteg kémiai anyag fejfájást, hogy a második pohárkát is eltüntettük volna belőle. Szörnyű volt, na.

Visszatérve a tárgyalt termékhez: könnyen hozzáférhető, civilizált, tehát ajándékként is cipelhetjük mindenféle gyanús esti ad-hoc összejövetelekre,finom.

Van ellenben egy hatalmas problémája. Egyes szakemberek (például borügyben különösen illetékes szaktanácsadónk; KicsiSáti lakótársának édesapja) szerint a reduktív borok előnyei újbor korukban érvényesülnek különösen, tehát mindig a friss évjárat a legjobb. A hordós más, az oxidatív technológia kéri a plussz állásidőt, hát még a barrikolásnál fontos ez. Probléma viszont, hogy a messze földön elismert magyar kereskedelmi magatartás (tudniillik pofátlan módon átváglak) okán bizony sok helyen még régi palackok is vannak a raktárakban (2004-05), amelyek íze már bizony más. A megoldás: kizárólag 2008-as palackra vadászni, lehetőleg olyan kisboltban, ahol sok bor fogy(hat), illetve nagyobb abc-kben.

Komoly ember kánikulában gyakran fröccsözik. Nem hiszek abban az ősi tézisben, hogy "szódával elmegy"; szerintem a rossz bort a szóda sem javítja, sőt, csak jobban kiemeli a hibáit, tehát a végeredmény borzasztó lesz. Meleg délutánokon, az árnyékban pedig ez a bor tűri a fröccsözést; amire azért valljuk meg, egy Pannonhalmi Tricollis Cuvée-t azért sajnálnánk. Fröccs pedig szódával készül, ásványvízzel csak a kocaivók próbálkoznak. A kérdés kulcsa a víz savassága/mellékíze; egyszerűen elrontja a fröccsöt az a felesleges aroma.