Akkor, amikor az ilyenkor szokásos nyálkás, ködös, hideg és undorító reggelek helyett szokatlanul sütött a nap, és akkor, amikor januárban fura tavaszi szelek fújtak, szóval pont akkor, amikor az ünnepek utáni fásultságba az új év hasított, történt, hogy rég látott hősünk, Brúnó sietett kellemes kisvárosának kissé jellegtelen mellékutcáján.
Dél volt, munkanap, de megszokták, hogy a Királylánnyal ebédidőben közösen mászkáljanak, ügyintézzenek, vagy csak igyanak egy kávét: megtörte ez a rituálé a munkanapok egyformaságát, vidámmá tette a délutánt, amire hősünknek szüksége volt a délelőtt nyűgössége után.Ahogy Brúnó befordult a sarkon, hirtelen meglátta a közeledő lányt: valahogyan hiába ismeri régóta, és hiába gyötrődnek néha a megszokások sűrűjében, mindig, amikor feltűnni látja a lányt, valahogy olyan érzése van, mint a kapcsolatuk elején, amikor várt a Királylányra kopott utcasarkokon és rügyező fák alatt. Furcsa, kellemes érzés, a várakozásé, az örömé, a meglepetés érzése.
Aztán odaérnek egymáshoz: megfogják egymás kezét, és elindulnak közösen, a mindennapok apró céljai felé (posta, bevásárlás), és Brúnó lassan az elpapásodásra gondol, arra, hogy lehet-e izgalmasnak maradni a napi rutin szürkeségében?
Ahogyan a királylány meleg pillantását elkapja, csendben bizakodni kezd. Fehér Balázs - Down
