Brúnó, a rég nem látott ezernevű hős, bizony gyakran tartott ezektől a privát szentélyektől. Okkal, hiszen sejtette, hogy az üres kávéscsészék világán túl gyakran meglepetéseket is tartogatnak ezek a szobák.

Amikor az ember kicsiny, az iroda a maga kuszaságában manifesztálódik, általában egy nagy helység, tele kijavítatlan dolgozatokkal, szocreál bútorokkal, amelyek megkopott politúrjában ott rejlenek igyekvő kisdiákok és aggódó szülők álmai.

Kisvártatva az iroda egészen más képet mutat: a tudós dolgozószobája ez, könyvekkel és porlepte nyomtatványokkal, kidolgozás alatt álló tézisekkel tele, ahol gyakran a jeges rémület az úr, ahol a felkészületlen ifjú értelmiségipalánták izzadva óhajtják meggyőzni magukat és asztal túlfelén érdeklődve pislogó komoly szaktekintélyt arról, hogy megfelelnek jövendő hivatásuk parancsolatainak, hogy ismerik Nizsalovszky és Grosschmid elméleteit, hogy megfelelően tudják csoportosítani az élet oly' bonyolult tényeit. Ez az a hely, ahol nyúzott arccal feszengsz rosszul megkötött nyakkendőben és halántékod püföli a három, az automatából szerzett bűnrossz kávé, és a könyveid felett álmatlanul töltött éjszakák sora.

Nemsokára egy másik irodába kerülsz. Itt nem kényelmetlen széken ülsz, hanem elegáns kanapén terpeszkedhetnél, ha nem éreznél mély áhítatot a helységtől, nem lépdelnél idegenül a decens hajópadlón és elegáns szőnyegen, és arra gondolsz, már csak néhány rövid mondat, és helyed lesz a világban. Helyed, méghozzá nem is akármilyen, majdhogynem tökéletes, hiszen erre vágytál, mióta csak legóid közül felnézve kitaláltad, mi leszel, ha nagy leszel. Elfogódott vagy, ami érthető is: a fal melletti, sötétbarna könyvespolc pontosan olyan, amilyet elképzeltél annak idején, és a szoba sarkában feltűnő hajónyi íróasztal is megfelel annak a képnek, amit hosszú ideje táplálsz magadban, ráadásul nincs utóvizsga és javítás, most kell meggyőznöd valakit, aki remek emberismerő és úgy érzed, épp beléd lát, arról, hogy pontosan rád van szüksége.

 

Némi bizonytalan félelmed hasztalan volt: nemsokára már egy másik szobában vagy. Igaz, az nem nagy, pont elférsz az asztalod mellett, van saját géped, és az asztalodon iratok várnak rád. Elsőre megijedsz a kupactól, de ne aggódj, a permanensen bekapcsolt rádióból ekkor csak neked énekel Péterfy Bori, az álmos reggeli kávéivászatok melletti eszmecsere után neked süt a nap, és megjelenik a neved az ajtó melletti táblán is.

Az pedig leírhatatlanul jó érzés.