Kedveseim!

2007 felemás évünk volt. Bizony, gyatra, olyan igazi Észak-Balkáni Kelet-Közép-Európai. Tele meddő, felesleges és kilátástalan politikai csatározással, olyan csatározásokkal, amelyek hatására kedvenc országunkban megint (mint rendesen) nem történt semmi. Tovább építjük Európa csúcstartó autópályáit, bizony, feleim, csúcstartók vagyunk, megcsináltuk: ezek a remek aszfaltcsíkok kontinensünk leglassabban és legdrágábban épülő ilyen sztrádái. Persze, tudom, homokra nehéz építeni (Lásd még: „a balga homokra építette házát” KicsiSáti oviskorabeli hittanos csoportjában elhangzó dalocska); mi tehát meg sem tesszük; felépítjük a csúcstartó kőröshegyi völgyhidat, pusztán azért mert két „kulcsfontosságú” balatonkörnyéki kistelepülés nem óhajtja, hogy közöttük haladjon el az autópálya... Agyrém! Imádom a mérnöki tudás csodáit, a hidakat, de ez kicsit túlzás, nem?

Persze idén is voltak botrányos elemek... Csak a hívószavak: „Zuschlag” (csak így, hiszen a terhelt közölte, hogy „Zuschlag-ügy nincs!”); „Gárda”; „Metró”... Nem folytatom. A végén még bevándorló vízumért folyamodom Argentínához. Az legalább messze van. Vagy valamelyik haladó afrikai demokráciához (Zimbabwe, Kongó), ott legalább fejlettebbek a közállapotok.

Nem akarok több híres embert hallani a Nagy Magyar Életről, a Nagy Magyar Köztársaságról és a Nagy Magyar Kérdésekről. Köszönöm, elég volt. Látnék már valamit.

Hagyjuk. Nézzük mi történt a hallgatói mozgalomban! Nos, feleim, Karunkon választás volt tavasszal, lett új elnökünk, megújult gárdánk, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg lehetünk elégedve. Továbbra is Karunk delegálja a NÁFIOR elnökét. Haladunk.

A HÖOK végre látványosan, a szélesebb közvélemény számára is elfogadhatóan jelenik meg. A tandíj-ellenes tüntetés és kampány széles körű egyetértésére talált, és a HÖOK-ot egyre inkább kezdi megismerni az a réteg is, aki nem a felsőoktatás padjait koptatja, és pusztán a híradásokból értesül a hallgatók gondjairól. Úgy vélem, ez nagy fegyvertény...