Mai tanakodásunk tárgya a kedvenc országunkról külföldön alkotott kép, illetőleg annak hiányosságai...

Hogyan lát bennünket egy külföldi? Mit mond neki Magyarország?

Súlyos gond, hogy egyes országokból (Nagy-Britannia) sokan jönnek kicsiny hazánkba, főképp fiatalok. Ez magában szép; de a „turisták” legénybúcsút tartani jönnek. És hogy miért? Mert olcsó, és mert sokat hallottak a szép magyar lányokról... Nem, nem pusztán a szépségükről, hanem arról, hogy itt tényleg őrülten nagyokat lehet bulizni, ráadásul hölgyeinket semmilyen kifogás sem érheti... És itt gondoljon mindenki amit akar. (lásd: fika.blog.hu/2008/06/10/miert_kurvak_a_magyar_csajok)

A fiatal turisták másik népes csoportja Hollandiából, Németországból jön a Balatonhoz. Hogy mégis miért? „Partizni”. Mert olcsóbb, mint Ibiza, mert itt mindent lehet, „out of controll” van néhány napig. Ez szép és jó lenne, de ha holnapután a bolgár vagy a román tengerpart olcsóbb lesz, mint mi, és legalább azonos színvonalon fog üzemelni, akkor ők átpártolnak oda, hiszen fapadossal Bukarest sincs messzebb, mint Siófok, a kiszolgálás pedig legalább ugyanolyan, ha nem nívósabb.

És az idősebbek? Velük mi van?

Mi? Az van, kedves látogató, hogy a médiából informálódnak, nem tehetnek róla, hiszen az a korosztály, akinek hazánkba utazni valamiféle nosztalgia, már jócskán nyugdíjas éveit tapossa, az ifjabbak pedig már nem emlékeznek a „Gulasch, Pußta, Plattensee” szentháromságára. Őket már elhódította Prága gyönyörű belvárosa, a horvát tengerpart, Szlovánia hegyei. Tehát utánanéznek, hová is készülnek. Hogy honnan? A médiából; tehát Paul Lendvai cikkeiből. A médiából, tehát a Der Spiegel-ből, a Frankfurter Allgemeine Zeitungból (ne adj isten, a CNN-ből). Mit látnak ott rólunk? Hogy 2006 őszén néhány huligán balhézott. Hogy tank vonult Budapest belvárosában. Hogy állítólagos „náciveszély” van, pedig csak néhány operettradikális (Magyar Gárda) próbálja eljátszani a kemény legényt. Tényleg ilyen veszélyesek ők?

Nem, nem azok. Hiányzik mögülük a társadalmi támogatottság, a szimpátia – ha úgy tetszik a tudat, ami erőt ad a cselekvéshez. Lássuk már be, hogy mindenkinek annyi ereje van, amennyit vindikál magának – ha mi, a többség; pártszimpátiától, világlátástól függetlenül csak annyit foglalkozunk velük, amennyit érdemelnek, tehát semennyit, akkor ez az egész hisztéria el fog halni. Pontosabban: az marad, ami eddig is volt; néhány félbolond szabadidős elfoglaltsága.

Ez áll úgy Kurucinfóra, mint a Gárdára, vagy éppen az antiglob elkötelezettségű anarchista srácokra,illetve a sötétzöldekre; akik szerint az atomenergia rossz, mert „Csernobil”; a szélenergia rossz, mert a szélkerekek zavarják a madarakat; a vízerőművek rosszak, mert ugye a folyómedrek; a napelemek rosszak, mert drága az előállításuk; a szénhidrogén alapú energiahordozók pedig szintén rosszak (az ismert okokból). A hülyeség ugyanis világnézettől független, mondhatni konstans.

Azt akarjuk, hogy az EU-tagállamok szemében mi legyünk az a furcsa kis ország, amiről mindenki hallott, de istenigazából senki sem vágyik oda, még a katasztrófaturisták sem?

Valószínűleg nem.