Megjártam a poklok poklát. Ügyintéztem két közüzemi szolgáltatónál is, illetve pontosabban mai napom java része gyakorlatilag ezek jegyében telt.

Történt egyszer, hogy egy vidám mérőóra-átírás (ügyfélváltozás) után jött egy szerelmeslevél a területileg illetékes áramszolgáltatótól, hogy szeretnének rácsodálkozni a mérőórára. Rendben, ilyenkor ez szokás, nosza, essünk túl rajta. Időpont-egyeztetés céljából javasoltak egy telefonszámot, ahol az e célra rendelt munkatársukkal tudok kapcsolatba kerülni. Négy (4), egymást követő munkanapon is hívtam az illetőt, ám nem sikerült elérnem. Ezek után megpróbálkoztam a központi kék számmal, ahol segíteni ugyan nem tudtak, tekintve, hogy az illető a "hálózatosok" diszpécsere, hívjam hát őt továbbra is szorgalmasan. Egy pár sikertelen hívás, és a régióközpontba küldött "észrevétel" tárgyú e-mail után sikerült beszélnem az Orákulummal. Megállapodtunk, és másnap jött a Mester. Megnézte, jegyzőkönyv, minden rendben, boldogság. Ez volt július 16-án.

Nemrég újra jelentkeztek, ugyanilyen tárgyban. Most megadtak időpontot a levelükben, amely megfelelt, tehát nem telefonálgattam feleslegesen. Ma a helyszínen ültem, és vártam. Nem is túl sokat, reggel héttől majdnem fél tizenegyig. Persze, emberünk nem jött, így már nem is próbálkoztam a kék számmal, egyből bevonultam személyesen az ügyfélszolgálatra, ahol civilizáltan, higgadtan, kulturáltan előadtam a problémámat. Rövid kattintgatást követően kiderült, hogy a Mester átütemezte (önállóan) 13:15-re, ám erről persze értesítést nem sikerül küldeniük, noha a telefonszámom (mobilt is, ráadásul kettőt, vezetékest is) még a nyáron körülbelül 6 különböző űrlapon direkt erre a célra elkértek. Az új időpont: kedd, reggel 7 óra.

Sebaj, felkerekedtem, és átvonultam a gázszolgáltatóhoz, némi túlszámlázást ügyintézni. Másfél órán keresztül ültem sorban. Komolyan mondom, hogy egy ilyen délelőtt kész szociológiai tanulmány, az ügyintézésre vágyók java része egyszerűen hihetetlen mértékben "mentálisan retardált". A sorszám alapján történő ügyintézés számukra megegyezik a legbonyulultabb fejtörőkkel, illetve olyan gyöngyszemekkel gazdagodtam, mint: "Számlaegyeztetésre jöttem, de nincs nálam számla, személyi, és nem tudom az óraállást"; illetve: "Az nem lehet, hogy május óta nem fizettem, kérem, én egy precíz ember vagyok, harminc évig voltam katona". És nem, nem röhöghetsz föl. Nem irígylem az ügyfélszolgálatosokat, erre megint rájöttem. Maga az érdemi ügyintézés nagyjából öt percet vett igénybe, a dolgozó amúgy egészen emberi volt, bár kissé értetlenül nézett a "bejelentettem az óraállást az önök honlapján" mondatra, de végül sikeresen megoldottuk.

A nap mérlege: fejből tudom az ügyfélazonosítóimat és a fogyasztási hely azonosítószámát egyaránt. De ne örüljek korán, ugyanis szeptember 14. és 18. között az áramszolgáltatóm új számlázószoftverekre áll át. Örüljek?