Közlöny, tartalma a kihirdetés napján lép hatályba

KSKözlöny

KSKözlöny

A mártír

2010. január 30. - drhlaszlo

Van egy titkos tudomány: az energiavámpírológia. Azért olyan titkos, mert jeles képviselőit csillagfényes éjszakákon rendre elrabolták az energiavámpírok, és titkos kísérleteket végeztek velük - a tudósok persze mindent elfeledtek, és így már nem tudták publikálni kutatási eredményeiket.

A mártírt a legveszedelmesebb lények között tartják számon, akivel az élet minden területén találkozhatunk, egyáltalán nem rejtőzködik, de gyakran és látványosan lecsap - tulajdonképpen olyan tehát, mint egy szorongó ragadozó.


Harcolj szamovárral az energiavámpírok ellen!

A mártírok gyakran szeretetreméltónak és felettébb barátságosnak tűnnek, egészen addig a pontig, amikor bizalmukba fogadnak. Innentől azonban nincs megállás, folyamatosan megkapod hibáid részletes listáját, de nem közvetlenül tolja az orrod alá, hanem sóhajtozva érezteti veled, hogy neki pontosan azért rossz, mert olyan vagy, amilyen. Látványosan szenved, és a nap minden percében érezteti veled, hogy csak érted tesz meg mindent, azért, mert ő olyan áldott jó ember. Azért, mert ő sokkal tökéletesebb annál, hogy ne teljesítsen mindig száz százalékosan.

Gyakorta nem érti, hogy mi a bajod vele, hiszen ő feláldozza magát csak azért, hogy a világnak jobb legyen. Dehogy, még véletlenül sem akar beleszólni mindenbe, nem, csak segít, amiért inkább hálásnak kell lenned, de nem csak neked, hanem a világnak is. Igazából márványtáblát érdemelne, de legalább riportot a létező összes folyóiratban. 

A mártír sosem tud kikapcsolódni. Hogyan is tehetné, hiszen a világ terhe van az ő vállán, nem teheti meg, hogy lazítson, hiszen akkor a hozzád hasonló hippik jóvoltából az őskáosz uralkodna el a világon. Ha párkapcsolatban vagytok, akkor folyamatosan érzed, hogy önző vagy, egy szemét despota, aki még a családverő alkoholistánál is alávalóbb, hiszen lám, ő mennyi mindent megtesz érted, te pedig arra sem érdemesíted, hogy munkaidőben legalább óráként jelezd egy telefonnal, hogy gondolsz rá. Nem is értem, hogy hogyan gondolhatod azt, hogy normális vagy, ha még erre sem vagy képes. Nem, egy lelketlen kizsákmányoló vagy.

Ő az, aki mindig pakol, ha együtt éltek, ám kizárólag akkor jön rá a rendrakási láz, mikor nem vagy otthon - majd hazaérkezésedkor felhívja a figyelmedet arra, hogy elöntené az egész életed a rumli, ha ő nem tenne rendet utánad. Egyébként is, ha így tárolod a cuccaid, akkor lehetetlen, hogy bármit is megtalálj. De lám, ő rendet rakott helyetted, egész nap ezzel foglalkozott, kidolgozta magát, és te ezért nem vagy hálás. Alávaló vagy.

Ő az, aki figyel arra, hogy legyen időpontod az okmányirodában, aki segít intézni az adóbevallásod, aki gondoskodik arról, hogy ne feledj el semmit. Ő az, aki elöblíti a csészét, amiből éppen inni készülsz és kikészíti a dolgait, mielőtt elindulnál. Előrelátó, tehát két nappal indulás előtt felhívja a figyelmed, hogy ne feledd el megnézni a vonat menetrendjét - erre természetesen óráként felhívja a figyelmed, hogy el ne feledd.

Elkísér vásárolni is, mert segít; azonban ráérősen nézelődni gyűlöl, tehát türelmetlenül vár rád a kocsiban. Ha mégis bejön veled, akkor kapkod, a pénztárnál pedig türelmetlen pofákat vág a többi sorbanállóra és a pénztárosra, hogy ne csak neki legyen elrontva a napja, hanem lehetőleg a többieké is.

Ha munkahelyen találkozol vele, akkor már a második együtt töltött napodon megtudod, hogy a többiek nem csinálnak semmit, és azt is, hogy mindent neki kell csinálni egyedül - hiszen mindenki más ráérősen traccsol, ameddig ő ki sem látszik a munkából.

Ott vannak az egyetemen is, ahol persze csak ők tanulnak teljes erőbedobással. A többiek lógós, megbízhatatlan bunkók, akiknek nemhogy diplomát nem szabadna adni, hanem vissza kellene őket zavarni egyenesen óvodába, hiszen gyerekesek, és nem tanulnak, hanem évekig csak lébecolnak, de ő azért odaadja a jegyzeteit, ezzel is megmenti őket a biztos bukástól - bár jobb meggyőződése ellenére.

A vámpírt az ellenségei (azaz szerinte mindenki más) nem ismerik el, mindenki üldözi, sőt, direkt ki akarnak vele tolni. Kifejezetten üldözik, és ezért nem ismerik el az ő páratlan  emberi nagyságát. Ezért pakolnak szét, ezért hagynak rá mindenféle munkát és ezért kérik el órai jegyzeteit. Ő azonban sokkal jobb ember annál, semhogy egyszer beintsen, pedig lelke mélyén erre vágyik, azonban akkor nem nyafoghatna tovább, és kelthetné fel örökös panaszkodásával mások figyelmét. Egyébként is, mi történne akkor a világgal?

Mi lenne velünk nélkülük?

süti beállítások módosítása