Nos, vannak olyan sorozatok, amiket valamikor korábban békésen be kellett volna fejezni egy normális lezárással, és akkor úgy emlékeznénk rá, mint sikeres történetre.

A Nip/Tuck (Kés/Alatt) is ilyen. Valaha az egyik legzseniálisabb történetvezetésű széria volt, ami úgy volt izgalmas orvossorozat, hogy mentes volt azok minden szokásos kliséjétől. Az alaptörténet ugye nem túl bonyolult: adva van két sikeres floridai plasztikai sebész, Christian Troy (Julian McMahon) és Sean McNamara (Dylan Walsh), akiknek látszólag mindenük megvan. Nos, a látszat csal: Sean házassága romokban, Christian pedig szenved a menő playboy szerepében. Innen indultunk 2003-ban, hogy most a 7. évad végén, a 100. résszel búcsút inthessünk (valaha volt) kedvenc sebészeinknek. 

Az elmúlt évadok tekintetében azt kell, hogy mondjam, éppen ideje volt. Nagyon sokat ártott a sztorinak a 2007-es írósztrájk, de a problémák akkor jó ideje látszottak. Az első három évad ugyanis nagyon erősre sikeredett, és ezekbe a részekbe az írók annyi ötletet és fordulatot helyeztek, hogy ezt már nem lehetett fokozni - jöttek az egyre vadabb ötletek, ráadásul a helyszínt is áthelyezték Miamiból Los Angelesbe, ezután pedig már valahogy nem találtak magukra szereplőink. 

A sorozat külsőségeivel sosem volt gond: az operatőrök és a kellékesek profi munkát készítettek, a gyártó F/X pedig valószínűleg szívlapáttal hányta a pénzt az első évadba, és a többi főszereplő kiválasztása is több-kevésbé jól sikerült. Főleg Kimber (Kelly Carlson) volt telitalálat, de nem volt rossz Sean felesége, Julia (Joely Richardson) sem. Borzasztó volt azonban Matt, Sean fia (John Hensley), valahogyan sosem volt több egy irritáló Michael Jackson-hasonmásnál, ráadásul a szerep, amit az írók összehoztak neki, már a második évad közepétől kezdve üvöltött egy alapos "péklapáttal tarkóncsapás" után.

A negyedik évadtól azonban nem csak az állandó történetszál vállt egyre fárasztóbbá, hanem egyre vadabb mellékszereplők (akár mint "napibetegek") tűntek fel, ám sosem voltak ténylegesen kihasználva, és a műtétek egyre inkább kizárólag öncélú naturális megjelenítése is sok volt. És ami a nagyobb baj: unalmas is. Látszott az alkotók munkáján, hogy elég volt: a színészek is fásultabbak lettek, és valahogy mintha az annak idején "legbetegebb" (és itt pozitív a jelző) széria sajnos tényleg az egyik legbetegebb marhasággá vált.

A vég mindenesetre dicstelen lett. Nem vagyok óriási sorozatjunkie, de ilyen lapos és semmitmondó befejezést még nem láttam, bár nem mondom, hogy nem érte meg azt a 43 percet, mindenesetre nem így kellett volna ezt befejezni - bár az utolsó két évad alapján már mindenre fel voltam készülve.

Nos, mindenesetre kultsorozat (volt) a Nip/Tuck, de egyre inkább paródiává vált. Kár érte. A "főíró" (creator) Ryan Murphy pedig dicséretet érdemel, de ezért a végért haragszom.

Nip/Tuck OST: "Make me beautiful"