Minden idők legnépszerűbb kis étteremkritika-szerűsége után, amely a blog történetének legolvasottabb okfejtése volt, végre megszületett második, Telehas tárgyú igénytelenségem.

Mai adagunk pedig a Fáklyás Pincéről fog szólni, amely Kecskemét vendéglátóhelyeinek sötétségéből messze kiviláglik, egy reményt keltő csillag e bájos városka zenitjén.

Nos, ami a messzire világítást illeti, a helyet a bennfentesek találják meg, egy eldugott mellékutcában található, egy udvarból nyíló pincehelység, ahol sikerült megvalósítani egy tényleg színvonalas boréttermet, ahol minőségi borok tucatjai közül válogathat a tisztelt vendég, és mindenféle földi jóval is megörvendeztetik., és a hely berendezése is tényleg minden igényt kielégít, amit az ember egy elsőosztályú borozóhellyel szemben támaszt.

Pusztán néhány kritikus megjegyzést tud jelezni a kákán is csomót kereső egyén, ez pedig a hely belső elrendezésére vonatkozik, kisebb társaság esetén nehéz szeparálódni a többi vendégtől. A másik fő gondom az, hogy a konyha viszonylag hamar bezár, így késői vacsorázgatásra nem alkalmas, pedig a felszolgált ételek nagyon csábítóak.

A kiszolgálás tényleg osztályon felüli, a személyzet szakemberekből áll, akik mind borválasztásnál segítenek, mind pedig képesek, és hajlandóak is kezelni speciális igényeid.

Kedves olvasó, ha rám hallgatsz, térj be, telepedj le, és kérj egy finom bort, majd merengj azon, hogy miért nem tud így működni a világ...

Értékelés: 18 pont