Kedveseim!

 Úgy gondolom, hogy a November mindenki számára nehéz hónap. Egyrészt ugyebár megyünk befelé a télbe, és bár ennek idén még nem nagyon van jele; de a legundorítóbb, leggusztustalanabb hónap, hiszen az igazi ködös-nyálkás időszak most kezdődik.  Idén kaptunk a természettől még egy kis haladékot, de biztosak lehetünk benne, hogy idén sem ette meg a kutya a telet.

Azonkívül ilyenkor van a halottak napja – ez pedig mindenkinek nehéz időszak, hiszen kinek ne lenne valakije, akire ilyenkor visszaemlékezhet. Visszaemlékezni pedig egyszerre jó és rossz, hiszen a vele kapcsolatos gondolatok mellett valahol mélyen azért ott motoszkál az illető fájó hiánya is, ami azért nem teszi felhőtlenné az emlékezést; én azonban szeretek ettől elvonatkoztatni, és pozitívan viszonyulni még a hiányérzethez is. Pozitívan viszonyulni azonban nehéz – és általában lehetetlen