Töröljük a Valentin-napot a naptárból!

Világéletemben gyűlöltem a kényszerünnepléseket. Bevallom, nem szeretem a szilvesztert sem, mert nem megy az, hogy kötelezően vidám legyek, pusztán a dátum alapján. Épp ezért nem szeretem február 14-et sem. Idegesítenek a piros szivecskékkel súlyosbított plüssmackók, irritálnak a rádiós kívánságműsorok, amelyek már tegnap délutántól bárgyúbbnál bárgyúbb dalocskákkal, és magukat a rádió nyilvánossága előtt égető telefonálókkal terrorizálnak mindenkit.

Főleg ennek a kereskedelmi része taszít. Pontosan úgy, ahogyan a bevásárlóközpontokba november közepén kikerülő mikulásruhás reklámemberek és műfenyőből készült borzasztó girlandok.

Nincs azzal semmi gondom, hogy valaki szerelmes és boldog, és megajándékozza a párját valamivel; azzal viszont van, hogy olybá tűnik, mintha a virágok, bonbonok, plüsskutyák és zenélő műanyagszívek tengerében elsikkad a lényeg, és pusztán a színpadi díszletek között zajló "operettboldogság" marad.

Magával az ünneppel nincs semmi gond, oké, hogy itthon nincs túl nagy hagyománya, de például a magyarországon élő svábok körében ismert tavaszváró nap volt, de tény, hogy jelenlegi formájában inkább az angolszász országokban ismert módon ünnepeljük.

Legyen ez magánügy, rendben? Mindenki döntse el, ünnepel-e ma, vagy sem; ha viszont ez számára ünnep, akkor hagyja ki ebből azokat, akikre az ő párkapcsolata amúgy sem tartozik; tehát a párján kívül mindenki mást.