Hírek a szőlőből

2009. május 18. - drhlaszlo

Kedves Olvasó!

A hét végén megint voltam a szőlőben (tudnivalók a birtokról: ITT), ugyanis május lévén már alaposan beindult a szezon. Ezúton is csatlakozom az általam eddig sokszor furcsállt mezőgazdasági termelői magatartáshoz, az állandó károgáshoz.

Furcsálltam, mert régen nem értettem, hogy miért van az, hogy ha nem esik az eső, akkor az aszály miatt sír mindenki, ha pedig véletlenül esik, akkor „túl sok lesz a belvíz”. Nos, én most az eső elmaradása miatt sírok. Felénk, a Homokhátságon, illetve (egyik) szűkebb pátriámban, Kecel környékén most éppen hetek óta egy csepp sem esett – ahhoz pedig nem kell túl sok fantázia, hogy lássuk, a homok nem igazán arról híres, hogy kiváló lenne a nedvességtartási mutatója. Főleg úgy, ha tudjuk, hogy annak idején többek között azért ültettek ide szőlőt őseink, mert gyökerei megkötik a futóhomokot, így ideális növény ehhez a talajtípushoz. Később pedig azért sikerült kinőnie magát homoki szőlőművelésnek, mert a XIX. század második felében jött a filoxéra, ez a rettegett kártevő, ami a kötött talajú szőlők gyökerét sikeresen tönkretette. A filoxéra azonban nem szereti a homokot, azon szerencsére nem él meg, így egyfajta génbankként is funkcionáltak ezek a területek.

Ma sokan lesajnálják a homoki borokat, egyszerűen nem divatosak, és be kell, hogy valljuk, a kilencvenes évek borhamisítási botrányai is sokat ártottak a nedű hírnevének. Ne feledjük azonban, hogy Hamvas Béla is kedvelte ezt a kategóriát, fogyasztását javasolta is:

„Kezdem a homoki borokkal. A Kecskeméti ivási ideje a nyár és a koraősz. Iható egész nap, munkához, evéshez, társaságban, még reggelire is. A legjobb kártyához, de nem nagyon komoly játékhoz. … A Kecskeméti a legjobb, ha két-három éves. Az újbor túl híg, az ennél idősebb veszít üdeségéből.
A Kiskőrösi ivási ideje májustól augusztusig. Könnyű húsokhoz, zöldfőzelékekhez. Egy-szer spárgababhoz ittam, és ez volt a legjobb. Csak tisztán kell inni, a legjobb kisebb társaságban (hat-nyolc ember, vegyesen férfi és nő). Zenét kíván. A magányt nem bírja. Vonzóereje valami kedves lágyság, amelynek legközelebbi karakterét még nem sikerült kielemeznem.
A Csengődi (vele rokon a Soltszentimrei, amely bort sok szakértő az előbbinél többre becsüli) asszonyosabb, engedékenyebb. Ez a kisközéposztály bora. Jól bírja a zsírosabb ételeket. A Csengődi csodálatos képessége, hogy gyors elhatározásra ösztökél. Ezért, ha Csengődit iszol, vigyázz, nehogy valamit elhamarkodj!
A Soltvadkerti duhajabb és hangosabb. Egy-szólamú bor, korcsmabor, a hideg ételeket szereti, a kolbászt, a hagymát. Ivási ideje főként a késő ősz, amikor kint köd van, esik az eső és a sár feneketlen. A legjobb újborok közé tartozik. Azzal, hogy korcsmabor, nincs szándékomban lebecsülni. Sőt. A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják.” (Hamvas Béla: A bor filozófiája)

Nem mindenben értek egyett a hírneves tudóssal, nekem bevallottan sokkal kedvesebb egy Frittman Chardonnay Soltvadkertről, mint valamilyen nehéz, testes bikavér, legyen az bármilyen nemes is. Egyébiránt (szerintem) az Alföldön sem Csengődön, sem pedig Kecskeméten nem készül finom bor, ellenben Hajóson, vagy Császártöltésen igen, erről pedig neves szerzőnk megfeledkezik.

Az aggódóknak pedig botcsinálta szőlősgazdaként is üzenem, hogy ne aggódjanak az idei (2009-es) termés miatt. Termés lesz, ha kevés, az a bor minőségének nem fog rosszat tenni, ha sok, akkor pedig nagyobb bajunk sosem legyen.