Freistaat Bayern. Valamilyen megfejtethetetlen oknál fogva imádok odamenni, bármikor szívesebben nézem a reggeli párát a hegyoldalon, mint tangapapucsba bújtatott honfitársainkat az Adrián.

1995-ben jártam arrafelé először, zsenge gyermekként (lehettem 10 éves), mégpedig családommal. Akkoriban élte fénykorát a magyar településeken a testvérváros mozgalom, általában egy jobb sorsa érdemes délnémet/osztrák kisváros idősödő polgárai unatkoztak szigorúan nyáron, 35 fokban a pusztán, és érdeklődve, némi csendes lenézéssel szemlélték az Aratóversenyt, meg a Virágkiállítást. Megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag mégis szerettek itt, és rendszeresen vendégül is látták a magyar csapatot. Egy ilyen kapcsolatból kinövő ismeretség alapján indultunk el mi anno.

Hihetetlenül édesek ezek a települések. A már közhelyszámba menő sirámok, mint tisztaság, rendezettség, közbiztonság mellett valami utolérhetetlen báj is jellemzi őket. Számomra páratlan élmény péksüteményt venni abban a pékségben, ami már jó 200 éve pékségként üzemel, és ugyanaz a család működteti, vagy éppen kedélyes kiskocsmákban üldögélni, ahol helyben főzik a barnasört, szintén nem tegnap óta. Tudom, nálunk ez az eltérő történelmi fejlődésünk okán lehetetlen, de van, amit könnyen meg tudnánk honosítani, például a vásárlóhoz való hozzáállást. A kisvárosi boltok zömében meglepő módon idősebbek dolgoznak eladóként, valószínűleg látják is kedvenc bloggereteken (vagy legalábbis hallják a kiejtésén), hogy külföldi, aki valószínűleg nem fog többszáz eurós "Trachtenanzug"-ot venni, mégis segítőkészek, és általában többre telik tőlük, mint egy unott, kedvetlen böffentés, amit itthon tanácsos köszönésként felfogni.

 A természet gyönyörű, az épített környezet még szebb, és csodálatosan karbantartott. Nem lehet látni elszomorító állapotban lévő műemlékeket, amelyeket az emberi nemtörődömség, pénzhiány, illetve a legendás magyar lustaság mementóiként láthatunk itthon. A múzeumi teremőr nénik pedig kedélyesen elbeszélgetnek az érdeklődő turistákkal, és nem figyelik árgus szemekkel, barátságtalanul véletlenül betérőt.

Szerencsére a turistaipar csak annyira épült ki, hogy minden lényeges szolgáltatást nyújt, de nem zavaró a turisták jelenléte, nem ütközünk lépten-nyomon csoportokba, és nem próbál mindenki azonnal lehúzni, amint meglát.

Egyénileg utazni ideális, szállást szerezni egyszerű, és nem is sokkal drágább, mint itthon. Igaz, tengerpartfüggőknek, strandolni vágyóknak nem javasolt, hiszen az nincs, illetve a kisvárosok éjszakai élete sem túl lehengerlő, de nyugalmas sétálásokhoz, leengedéshez ideális. Bulizni meg lehet Münchenben is, közel is van.