Nemrég volt egy érdekes poszt a webisztánon a magyar nyelvű webes tartalmakkal kapcsolatban. Ebből kiderült, hogy 2010. januárjában 210.000 blogbejegyzés született itthon. Nos, a januári öt bejegyzésem bizony könnyedén elveszik ebben az óriási zajban.
Bár nem szeretnék magáról a blogolásról blogolni, egyrészt mert „beteg tudományok azok, amelyeknek tárgyuk önmaguk”, másrészt pedig nem szeretném elvenni a nálam sokkal avatottabbak - például az Urban Buddha - témáját, de van néhány észrevételem.Egyrészt az így generált információ java valamilyen már megjelent cikk vagy poszt újraközlése, másrészt ez a tartalom pedig minden, csak nem releváns. Itt vannak a twitter, tumblr és a hasonló mikroblogrendszerek; ne áltassuk magunkat, nem valószínű, hogy az átlagos magyar netező állandóan ezeket nyálazná – nincs is mit. Amik vannak, azok nagyon belterjesek, illetve szakmaiak: az általam ismert egyetlen olyan, ami megéri a napi látogatást, az az igen remek Bojtárok blog utódjaként született bojtarok.tumblr.com.
Nyilvánvaló, hogy a komplex, nem egy témára épülő blogok – mint amilyen a Kicsi.Sáti.Közlöny is – nem érnek, nem érhetnek el olyan népszerűséget, mint a menő tematikus társaik. Hiszen egyrészt sokakat érdekel mondjuk az Appleblog vagy a Zugügyvéd, de vajmi kevesen vannak azok, akik Brúnó kalandjaira kíváncsiak. Másrészt pedig kisblogokból Dunát lehet rekeszteni – a verseny hatalmas, azonban minőségi tartalom, amiért érdemes visszatérni, nem sok helyen van. Szinte egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan blogot ismerek, ami megéri azt, hogy az átlagos olvasó (nem az egész nap gép előtt görnyedő kocka) rendszeresen figyelje. Nem vonatkozik ez persze a nagy, index-közeli fórumokra.
Harmadrészt pedig ott van az Index blogketrece. Nos, itt naponta ugyanazokkal az óriásokkal találkozhatunk, néhány kifejezetten remek (Malackaraj, Zugügyvéd, Comment.com, Konzervatórium, B-oldal), néhány pedig egyenesen csapnivaló, beküldős dühöngő (Bkv-figyelő, Ellenőrző). Persze elviekben olyan blogok kerülnek ide, amik rendszeresen (mondjuk naponta) frissülnek, illetve stabilan nagy látogatottságot érnek el – a Kicsi.Sáti.Közlöny nem ilyen. Ide kerülni aznoban nehéz, az elmúlt hónapoban jórészt ugyanazokat lehetett itt látni. Esélyem nem sok van. Egyrészt mert rendszertelenül írok, másrészt pedig olyan témákban, amelyek finoman szólva sem tartanak számot közérdeklődésre. Azonban az éremnek van másik oldala is: a gyakori főoldal nem jelent nyugalmas vállveregetést: Zolinál látjuk, mennyi baj is van a főoldalról betóduló trollokkal, akik posztot nem olvasnak végig, vagy ha igen, akkor csak önnön frusztrációjukat képesek kiélni.
Persze a Kicsi.Sáti.Közlönyből is lehetne szakmai blogot faragni a nagyobb látogatásért, vagy Brúnó lehetne a gonzoújságírás hőse, netán szintén Brúnó köré felépülhetne egy, Nathanp Tardájához vagy Izomtibihez hasonló (bár hangvételében gyökeresen más) irodalmi valóság,netán politikai köpködő, de egyiket sem tervezem.
Marad minden úgy ahogyan eddig, én jobbakat próbálok írni, meg szebbeket fotózom azokhoz a posztokhoz, ahol a saját képeim szolgálnak illusztrációul, és akkor nem fogtok unatkozni, továbbra is ez lesz Magyarország „mértékadó köldöknézős egoblogja”.
Harcsa Veronika - Feeling good
