Valahogy sokkal jobban szeretem az európai filmeket az amerikaiaknál. Unom a hollywoodi kliséket, a kötelező happy endet, és nagyon unom örökké ugyanazokat a színészeket látni. Nem köt le az öncélú trükkhalmozás, az állandó CGI-kényszer sem.
Éppen ezért örültem, amikor feltűnt egy néhány évvel ezelőtti (2006) francia thriller, ráadásul Sophie Marceau főszereplesével, az Anthony Zimmer.
Maga történet nem túlbonyolított: Anthony Zimmer zseniális bűnöző, akit keres a rendőrség, illetve - miután pénzmosással foglalkozik - megbízói, az orosz maffia, a Törvény Tolvajai is. Senki sem tudja hogy néz ki, miután nemrég plasztikai műtéten esett át, a rendőrök tehát ráállnak a barátnőjére, Chiarára (Sophie Marceau), akinek az a feladata, hogy elcsábítson egy férfit, akire így rátereli gyanút. Francois (Yvan Attal), a szürke kisember, akivel a Nizza felé vonaton ismerkedik meg hősnőnk, gyökeresen más világ: magányos, kissé csóró, ráadásul enyhén depressziós is - minden adva van tehát ahhoz, hogy esetlenül mozogjon a Riviéra álomvilágában, ráadásul ismeretlenek figyelni és üldözni kezdik, illetve lassan kezd beleszeretni Chiarába.
Úgy látszik, szerencsém van az elsőfilmesekkel: Jerome Salle, a film rendezője és forgatókönyvírója ugyanis szerintem nagyot alkotott. A történet ugyanis folyamatosan izgalmas, méghozzá az időt nem elcsépelt akciójelenetekkel tölti ki, hanem a feszültséget a két főszereplő párbeszédei keltik, fűszerezve a zseniális rendőr, Akkerman (Sami Frey) húzásaival.
Sophie Marceau szokás szerint csodálatosan játszik. Fantasztikusan alakítja a szeretőjéért aggódó, érte mindent megtenni képes szerelmest, de megjelenik a jelentéktelen fordítóhoz, Francioshoz fűződő vonzalma is. A vonatjelenetük, ahol megismerkednek, egyszerűen példaértékű, mind Sophie jutalomjátéka, mind pedig - a számomra eddig ismeretlen - Yvan Attal szerencsétlenkedése szempontjából. Francois személyisége elsőre megkapó: át tudjuk érezni a helyzetét: a vonaton leül vele szembe egy csodálatos nő, aki félreérthetetlenül flörtölni kezd vele, ezt észreveszi. Na de pont vele? Ez lehetetlen!
Francois, az értetlen, meglepett szürke egér, aki el sem hiszi, hogy vele ez megtörténhet, aki nem érti, miért lőnek rá, aki aztán furcsán beletanul a menekülésbe - hogy a végén aztán átvegye az irányítást, és hőssé váljon - mi pedig megtudjuk azt is, hogy ki valójában Anthony Zimmer. Anthony Zimmer, aki valójában olyan, mint Godot (Godot-ra várva), folyamatosan hallunk róla, de nem látjuk. Közben a szerencsétlen néző mindenkit meggyanúsít magában azzal, hogy ő maga AZ.
A látványvilág gyönyörű. Denis Rouden, az operatőr nagyot alkotott. Nem kiemelkedően nagyot, de nekem nagyon tetszenek mind a párizsi, mind a vonatos részek, Nizza pedig olyan, amilyennek innen hisszük: álomszerűen szép.
Az Anthony Zimmer igazi tavaszi, könnyed kis film, kár, hogy anno moziban nem láttam - bár itthon csak artmozik vetítették, illetve a Francia Filmnapokon ment.
Anthony Zimmer - Trailer
