Nos, ha minden igaz, akkor hamarosan vége a 2010-es tavaszi választási idénynek, a kampánymunkások megnyugodva hátradőlhetnek, a politológusok még néhány napig írhatnak magasröptű elemzéseket, a választópolgárok pedig némi rágcsálnivaló társaságában megnézik az eredményeket a tévé előtt, majd boldogan aludni térnek.

Napközben látszott, hogy a megszokottnál kevesebben mennek el szavazni a második fordulóban (engem ez mondjuk nem érint, már az első fordulóban győztest hirdettünk), és talán el kellene gondolkodnunk, hogy vajon mi az érdektelenség oka?

Azt hiszem, mindenki belefáradt az évek óta túlpörgetett kommunkiációs háborúba, az emberek egyszerűen ugyanúgy ráuntak a pártok reklámhadjáratára, mint a fejfájáscsillapítók és mosóporreklámok özönére. No de vajon miért?

Nos, a válasz egyszerű. Senki sem szereti hosszú ideig becsapottnak érezni magát. Az elmúlt évek kormányzati kommunikációja pedig egyrészt nyilvánvaló hazugságok sorozata volt, amely már-már komikumba fulladt; másrészt pedig a túlontúl látványos botrányokat követő röhejes szerecsenmosdatás - jogszabályalkotást, pályáztatást és hivatalos ünnepeket kampánycélokra használni pedig minden, csak nem elegáns.

A másik oldalról pedig látnunk kell azt, hogy senki sem szereti hosszú ideig rosszul érezni magát. A túlhajszolt közérzetkampányok, amelyek egyik oldalról az elszegényedés, és másik oldalról pedig az állítólagos kirekesztés vízióját láttatták, bizony unalmasak voltak.

Most mindenesetre itt a munka ideje. Gratulálok a győztesnek!