A séta egy érdekes jelenség. Sétának hívjuk azt, amikor az ember lassan, látszólag céltalanul gyalogol. A séta azonban ennél jóval több is lehet: lehet sport, lehet könnyed kikapcsolódás, és lehet fontos és életbe vágó program is.

Hogy miért fontos? A világon vannak nevezetes sétálók: Platón például állandóan az agorán mászkált és locsogott, igaz csúnya véget is ért, de ő ott hibázott, hogy a sétálást nem arra használta, amire való. Nézzük csak meg, hány olyan fotó van Churchillről, ami a nagy politikust séta közbeni beszélgetésbe merülve ábrázolja. Van azonban másféle séta is: fiatal párok az egyébként szokásosnál bizony gyakrabban sétálnak.
Hogy miért? Ez egy bonyolult kérdés, hiszen egy jelentéktelen jelenségnek tűnik első látásra. Ez azonban nem így van. Brúnó, az ezernevű hős például kifejezetten szeretett a Tündérkirálylánnyal sétálni, közben fogni a kezét, hallgatni a hangját, és figyelni szemének boldog csillogását – a hőn szeretett lány szeme ugyanis barna, olyan barna, mint Brúnóé, és belepillantani mindig olyan, mintha hősünk hazaérkezett volna.
Nem azért sétál tehát az illető, mert másképp nem tudja elfoglalni magát, mert nincs jobb ötlete, hanem azért, mert így érzi jól magát, mert a közös, kézfogós andalgás a tökéletes egymásba merülés egyik formája - és akkor még nem is beszéltünk a sétálóValaki csodálatosan kecses járásának szépségéről.
Figyelni a másik hangjára, figyelni a gondolataira – nos, erre tökéletesen alkalmas a közös séta. Sőt, könnyebb elbújni így a másik csodálatosságának szemlélésében, mint egy zsúfolt, bár mégoly kedélyes kávéházban. 

Biorobot - Sosebánd