"Az elemek háborognak; a papírtömeg csak növekszik, növekszik. Leiratok buknak elő, feliratok, feljegyzések, kérelmek könnyű másodpéldányai, mint tarajló hullámok..." (Esterházy Péter: Termelési-regény)

Őszi napsütés ordított az utcán, amikor egy csendes hétköznap délben hősünk kilépett egyik kedvenc középületének kapuján, és boldogan felsóhajtott. Boldogan, végtére is minden együtt van ahhoz, hogy maradéktalanul elégedett legyen a sorsával: itt van, ugye, a Királylány, illetve itt van ez a ház a háta mögött, ahová minden reggel megérkezni – boldoggá tesz.
Jó persze, vannak ott szörnyű dolgok is, nevezetesen a mindközönségesen „akta” néven ismert jelenség. Az akta egy egészen speciális dolog ezen a világon. Közelről nézve semmi különlegesség, egy nagyobb darab papírba hajtva néhány kisebb papír, amik fontos dolgokat tartalmaznak, és sokak (ügyfél1, ügyfél2, Brúnó) sorsa múlik rajta – kissé távolabbról azonban már látszik, hogy az aktahalom valójában nem más, mint Sziszüphosz kövének modern feldolgozása. Hogy miért?

Tévedünk azonban, ha azt gondoljuk, hogy az aktával csak addig kell dolgozni, ameddig megtöltik irattal. Nem, amikor az akta jóllakik, akkor kicsit elmegy aludni, beköltözik az irattárba a kollégáihoz, közösen kibeszélik az akták sorsát, igazi barátságok szövődnek.

Parov Stelar - Love