Volt egyszer egy remek magyar zenekar, úgy hívták, hogy Quimby, remek dalokat írtak, volt egy remek frontemberük, aki hihetően adta elő az igazi underground művészt, jó szövegeket írt szerelemről és magányról, ráadásul hihetően tudta hozni a magát költőként aposztrofáló pólós fiatal értelmiségit, aki bármikor szívesen ossza az észt a világ folyásáról. A remek pályaívet persze néhol apróbb kátyúk zavarták, volt idő, amikor talán kissé sok is volt a művészhez méltó allűrökből, balhéból, önpusztításból, viszont egyedi és súlyos dalokat sikerült szerezni.
Van egy remek magyar zenekar, úgy hívják, hogy Quimby. Remek dalokat írnak, kissé a pályája delén épp csak egy picit túl lévő Zorán stílusában. Esküszöm, hogy Kiss Tibi hangja néhány éven belül hasonlóan nazális lesz, ráadásul a könnyed dalokat ugyan posztmodern és költői képekkel zsúfolt szövegekkel sikerült összehozni, amitől az az érzésünk, hogy mindenkinek jobb volt addig, ameddig kopott pinceklubokban kibolyhosodott kordzakós alterfigurák bólogattak a Sehol se talállak keserédességére, és fesztiváljáró tangapapucsos lányok dúdolták az Autó egy szerpentinent, viszont már az új lemez szirupossága lehengerlő.
Tetszik is a mainstreamnek, énekelgeti a műkörmös, már majdnem annyira bejön neki, mint Kökény Attila, felhangosítja a bolti eladó, üvölteti a tanárfejű fazon a kocsiban, egyszóval nagyon rendben van ez a dal, épp csak az a gond vele, mint az egész Kicsi Ország lemezzel. Semmilyen. Semmilyen, azaz átlagos, jól hangzó lírai dalok, talán a kései Kispálba oltott Cseh Tamás szellemében, de a jól hangzó nonszensz-szövegeken kívül vajmi kevés „Quimby” van a lemezen. Vannak ködös képek, jól hangzó sorok, áthallásos versszakok, de az egész olyan, mintha nem is Tibi írta volna a dalokat, hanem a Quimby Lyrics Creator 2.0 (Ennek jó példája az Ultravaló). 
Hogy miért is szürkültek bele a srácok a mainstreambe? Nem tudni. Talán a fesztiválszereplések, talán az MR2 által biztosított óriási publicitás, hiszen olyanok is hallgathattak Quimbyt, akik soha, még véletlenül sem mentek volna el a bulijukra. Ezzel együtt a banda így is talán az egyik legjobb mai magyar zenekar, de frissebbek, újszerűbbek vannak bőven. Azt hiszem, hogy a magyar alternatív szcéna utóbbi pár évben látott virágzása remek jelenség, de ebben a virágzásban még jobban feltűnik, hogy ez a lemez nemrég még csodás lett volna, most azonban már kicsit kevés.Kevés, mert a verseny erős, rengeteg az egyéni hangú zenekar, és a Quimby a füstös bájából, amelyet a remek szövegek, és a zene, és a Tibi és társainak vitán felül álló egyénisége szerzett, ezzel sajnos elveszett valami. Talán kicsit sok a Budapest Bár, a Quimby a fesztiválprogram és a versírás egyszerre, ezért lett igazi liftzene a Kicsi Ország. Fiúk, írjatok egy rendes lemezt!
Quimby - Sehol se talállak
