Okmányiroda

2011. február 12. - drhlaszlo

Régen már csepültük itt a közigazgatás egyes szerveinek hozzáállását az ügyintézni vágyók felé, méghozzá a földhivatalt és a kisvárosi polgármesteri hivatalt szerettük különösképpen. A napokban újra ügyet intézni indultam, méghozzá a méltán rosszhírű okmányirodába, és felettébb kellemesen csalódtam.

Igen, az az, a zászlós

Igaz ugyan, hogy a várakozók között még mindig nem hordanak körbe pezsgőt és lazacos szendvicset, de az is igaz, hogy az ott ácsorgók java részével nem is mennék szívesen állófogadásokra, azonban teljesen profin (telefonon is!) informáltak, ráadásul gyorsan és gördülékenyen haladt az ügyem, ezzel teljesen megvettek, és azt hiszem, hogy ennyivel tartozom a magyar közszférának: elismerem, hogy tévedtem, és a rendszerbe nincs belekódolva a nyűgös ügymenet, és az ott dolgozók is igyekeznek megtenni mindent.

Tulajdonképpen nem is történt semmi különleges: megérkeztem, foglalkoztak a problémámmal, használható tanácsot adtak, és nem kerültem egy unott, az ügyfelet csak tehernek tekintő némber karjaiba, épp ellenkezőleg, kedélyesen, európai módon sikerült elintézni a dolgom, jó hangulatban, és úgy távoztam, hogy szóhoz sem jutottam a meglepődéstől.

Mára már csak két mumus maradt: a MÁV és a Magyar Posta továbbra is azok a cégek, amelyekkel együttélni mindennel jár, sok örömmel és elégedettséggel azonban nem.

Moby - We all made of stars