Az elmúlt vasárnap délelőtt megvolt a szüret, mégpedig a blog törzsolvasói számára már ismert területen (link).

Mind a Cserszegi Fűszeres, mind pedig a Zalagyöngye leszedésre került, és nagypapi halála óta most először lesz saját termésű bor is - a kettő házasításából, reduktív technológiával készül, tehát nem fahordóban forr ki, később (a forrás után) azonban ott fog tárolódni. Ennek oka elsősorban az, hogy egészen kis (100 l) környéki mennyiségről van szó, aminél csak kisebb, vagy jóval nagyobb hordó áll rendelkezésre. Hogy miért fogtam hozzá? A válasz egyszerű: ennyivel tartozom Papi emlékének - és azért csak ekkora mennyiség, mert félek attól, hogy az első bor nem lesz nagydíjas - bár mindent megteszek érte.

Tudni kell, hogy nem szeretnék sem úgynevezett "Törzsoldatot", sem élesztőt, sem pedig utólagosan hozzáadott cukrot felhasználni, így a minőséggel talán nem lesz baj - azonban ízre klasszikusabb jellegű lesz, a gyümölcsösség meglesz, azonban más típusú lesz, mint a profik borai. Remélem, jól fog sikerülni. 

A többi szőlőnk egy környékbeli pincészet alapanyagát képezi - tehát vegyetek bort Császárkert kft-től  (Kecel), mert kedvenc bloggeretek is a beszállítók között van (no nem valami hatalmas mennyiségben, összesen csak 3,3 T borszőlő került eladásra).

/Hm. A magyar bürokrácia tényleg elképesztő. A borszőlő eladásához szükség van MVH (Vidékfejlesztési hivatal) Regisztrációs Számra, Őstermelői Igazolványra, hegyközségi tagságra, adószámra, adóazonosító jelre (mindkettő kell! agyrém!), és szőlő származási bizonyítványra. Ezek megszerzése külön post lesz.../