(A bejegyzés címét az Index hasonló rovata ihlette, no és persze Bojtár írása itt.)

Gyakornoknak lenni jó, legyen az ember gyakornok bárhol. Jogászgyakornoknak  lenni még jobb; de ügyvédi irodában gyakronokoskodni - nos, az valami egészen különleges kegyelmi állapot.

És hogy miért? Mert az ifjú titán, aki még az egyetemen felszedett friss tudás bűvöletében él, rádöbben, hogy mennyire buta is valójában. Rádöbben, hogy bár mindent tud Hans Kelsenről, amit tudni érdemes, hogy kellően fel van vértezve tudománnyal Karl Schmidt összes létező elméletével kapcsolatban, ám bizonyos rémesen egyszerű feladatokat nem képes ellátni. Hogy a "külzet" és a "felzet" nem valamiféle rég elfeledett egzotikus nyelv igéi, hanem a véres valóság részei. Hogy a magyar posta és a határidők kapcsolata igen hektikus, hogy a cégbíróság kiválóan lenne alkalmas a tisztítótűz analógiájául, hisz' ott ügyintézni csak a bűnösök méltóak.

Azonban a gyakornok rengeteg megpróbáltatás után hazamegy. Vagy nem megy haza - az irodából mindenesetre elindul. Elindul a cimboráihoz, ahol érvényesek lesznek Mikszáth Kálmán gondolatai: "De azért a prókátorjelölt amúgy fércesen is nagy ember. Az egyetem elméleti zsírja összevegyül a praxis korpájával, s a két ellentétes anyag rötyögve forr, fő fejében, csodálatos explóziókat szülve világra szóló jogi disputák alkalmával a »Karl«-nál vagy a »Richárd«-nál, ha éppen nem a »Kis Pipá«-ban. Nincs az a dolog a világon, mihez a prókátorjelölt nem ért, mégpedig »tökéletesen«. Nem ismertem még eleven embert, ki az ügyvédjelöltnek ellen mert volna mondani, ha csak úgy nem, hogy ő maga is ügyvédjelölt volt." (Mikszáth: Az ügyvédjelölt)

Bizony, írónk gondolatai már a gyakornokra is igazak - elvégre a nagy archoz nem is szükséges a doktorátus, meg a jelölti státusz. Bőven elég, ha kis idő elteltével a gyakornok "cégmódosít". Ez azt a folyamatot jelenti, amikor a legendásan jó hírű elektronikus cégeljáráshoz szükséges papírmunkát végzi emberünk - ő azonban úgy érzi, hogy ezzel - a mellesleg igen hasznos - munkafolyamattal máris a sztárügyvédséghez vezető lépcső aljához ért.

Onnan lehet megismerni e szépreményű gyakornokot, hogy miután 8 óra elteltével felkelt a gép mellől, és hazaindul, peckesen kihúzza magát, lcd-től fáradt szemeivel büszkén pislog az esti levegőbe, és úgy lépdel, mintha John Grisham egyik művéből lépett volna elő.

Ne bántsuk őt ilyenkor, emberünk épp határtalanul boldog, és elönti a jól végzett munka öröme. Úgyis fog még szenvedni eleget.