Tudjátok, ahol én éltem rövidke életem java részét (Dél-Alföld, Kiskunság) ott a savanyúságok szentek mindenki számára. Akadt ott hordóban savanyított paprika, amely gyakorlatilag az egyetlen dolog az italokon kívűl, ami megérdemli, hogy hordóba kerüljön.

Mindezen ételek egyik legszebbike a koviubi. Egyes hozzánemértők szerint ez csemegeuborka, azonban ez teljes tévedés - utóbbi más módszerekkel savanyodik meg. A kovászolódás folyamata a napon történik, bámulatosan egyszerű módon:
Megfogjuk az uborkát, és mosás és bemetszés után egy üvegbe pakoljuk; közéjük pedig kaprot teszünk. Az egészet felforralt, majd visszahűtött vízzel felengedjük, és a tetejére egy szelet kenyeret helyezünk, ennek az élesztőtartalmára lesz szükségünk. 3-4 napot töltsön kinn a napon, de éjszakára vigyük be, mert nem szereti a hőmérsékletingadozást. Az üveget fedjük le lazán, hogy mellette esetleg a lé távozhasson.

A kép vasárnap délután készült otthon, az ablakban lassan készülgető savanyúról.

Szerintem nem jó túl nagy, mondjuk ötliteres üveget használni, mert esetleg a lé a napon felforr, és az ubink megpuhulhat, az pedig ugyebár tönkreteszi az egészet.
Ha elkészült, szűrjük le, a levet szűrjük vissza, és a tegyük az egészet a hűtőbe.

Egyesek tesznek bele fokhagymát is, szerintem felesleges. Az elkészült ubink tökéletes húsételekhez (marhapörkölt bográcsban rulez!), és sokkal finomabb, mint a klasszikus gyári csemegeuborka, ráadásul tartósítószert (szalicilt) sem tartalmaz.