Budapest átalakul. Tegyük hozzá, hogy sok esetben ez a változás örömteli – itt van például az új irodaház a Nyugati mellett: egy elhanyagolt, balkáni grund helyén egy európai külsejű üvegépület nőtt ki a földből.
Ráfér már valami javulás erre a környékre, hiszen a pályaudvar környéke sok szempontból Budapest belvárosának állatorvosi lova: olyan épületek vannak itt, a Körút közvetlen szomszédságában, amelyek felújítást utoljára talán a világháború óta nem láttak. A pályaudvar épülete például gyönyörű lenne, ha normálisan nézne ki, és az ide vonattal érkező turistának nem az lenne az első gondolata, hogy sarkon forduljon, és visszameneküljön oda, ahonnan jött.
A környéknek mindenesetre jót tesznek ezek az épületek; és nem pusztán azért, mert szebbek, mint a bontásra váró, lepusztult kőhalmok, hanem így megváltozik a környéken megjelenők köre is: az ilyen épületekben dolgozók nem a Nyugati téri aluljáró klasszikus törzsközönségéből kerülnek ki, és sajnos, igenis rá van szorulva ez a vidék mind a kamerákra, mind pedig a környéken posztoló őrökre. Én lennék a legboldogabb, ha nem lenne szükség ilyenekre - most azonban nagyon is van.
Nem értek az építészethez, a ház valós esztétikai értékét sem tudom megítélni. Az biztos, hogy nekem, aki gyakra járok arra, igenis tetszik, és jó érzés elsétálni mellette. Persze még jobb lenne, ha kipucolnák a körúti árusokat, az aluljáróból pedig a - mindenféle értelemben vett - mocskot is.