Brúnó kissé nyűgösen keverte meg a kávéját, és hátradőlt székén. Rossz volt a kedve, és utálkozva pillantott az előtte heverő papírhalomra, és undorral szemlélte a számítógép kékes fénnyel vibráló monitorát is.
Nyár volt, végre nyár volt – mellette pedig vizsgaidőszak is, így került hősünk az otthoni íróasztala mellé egy gyönyörű, verőfényes hétköznap délelőtt, és okosodni próbált. Tegyük rögtön hozzá: nem kevés sikerrel, legalábbis a szeme alatti sötét karikák, a szaporodó őszes tincsek és a tarkóján növő púp (lásd még: „dagad a feje okosságtól” a népnyelvben) erre engedtek következtetni.
Az ilyen napokon, amikor annyi, de annyi értelmeset lehetne csinálni, például a Valakivel fagyikelyhet enni egy árnyas teraszon, vagy jókat sétálgatni, tehát pont ilyentájt ment azonban a tanulás a legkeservesebben.
Esős, hideg június volt. Olyan, amit el tudsz képzelni Trondheimhez, Belfasthoz, vagy Szentpétervárhoz, itt, a kedvenc fővárosunkban azonban szokatlan. Hősünk fáradtan álldogált kedvenc egyeteme előtt, és vékony műanyagpohárból fáradtan szürcsölte a leginkább semmilyen porkávét, és aggályosan igazgatta visszafogott, leginkább egy kisvárosi, munkában megfáradt pincérhez illő nyakkendőjét, és egy mély sóhajjal elindult a tanszékek tanszéke irányába.Johnny Cash - God's gonna cut you down
