Szép dolog a népnevelő szándék, megértem, hogy vannak dolgok, ami mellett a hatóság nem mehet el szó nélkül – de ez a leveles üzengetés nem méltó egy állami szervhez, főleg, hogy okafogyott lesz ez az egész, mihelyst nem asszisztál a hatóság a botrányműfaj (trash reality, kibeszélőshow...stb.) médiazajához.

Viszont egy tévhittel sürgősen számoljunk le: azzal, hogy a dokumentumcsatornák műsora sokkal magasabb rendű, mint a krimisorozatok. A dokumentumfilmek jó része tényleg értékes és jó, vannak azonban azok az importszériák, amelyek tulajdonképpen elég szürkék ahhoz, hogy jól leplezzék, tulajdonképpen nem szólnak semmiről. („a reklám után bemutatjuk, hogy mossa le Jake a halászhajó fedélzetét”) vagy ugyanazt a kíváncsiságot és szörnyülködés utáni vágyat elégítik ki, mint Győzike („a kölyök tüskés csicsergő épp elfogyasztja a rézbagoly agyvelejét a sikeres vadászat után”), mégis, úgy kommunikálják őket, mint az értelmes ember által nézhető egyetlen tévéműsort. Nem hiszem, hogy ezek (bár háttértévézéshez csodásan alkalmasak) sokkal jobbak lennének, mint az értelmes, cselekménnyel rendelkező filmek.

 

E mellett ne feledjük azt sem, hogy Átlag Béla és becses neje unni fogja, ha nem láthat valami könnyed marhaságot, valamit, ami kikapcsolja. Lehet ez akár valami bugyuta szappanopera vagy akár focimeccs, de a társadalom java része nem igényli, hogy minden este unalmas stúdióbeszélgeteséket nézzen a Nagy Magyar Kérdésekről, a székelyek őstörténetéről, vagy egyéb, kulturálisan és morálisan bizonyára felettébb hasznos, ám borzasztóan unalmas témában szerezzen új ismereteket. Nem, Átlag Úr és kis családja szórakozni vágyik: leül tehát a zajláda elé. Esetleg nem érdekli a politika, vagy most épp nem kíváncsi rá, tehát keres valami jót. Mit talál?

Az m2-n sportközvetítést, az mtv-n épp kétszázadszor vetítenek valami unalmas kabaréjelenetet (az „Üdítő” című műsor Szilágyi Tiborral a magyar televíziózás egyik legszomorúbb terméke), és hidegen hagyják a celebhírek és saját gyártású elszomorító esztrádműsorok is, akkor mit választhat? Legszívesebben filmet nézne, de azt a magyar kertévék vélhetően a videokölcsönzők hátsó polcain lévő idióta vígjátékok és lejárt szavatosságú akciósztárok zs-kategóriás produktumai közül válogatnak, így nem maradt más, csak a relatíve friss és élvezhető amerikai sorozatok. Így lesz az átlagnéző szépen lassan sorozatjunkie. 

Néhány évvel ezelőtt történt, nagyjából akkor, amikor az RTL elkezdte vetíteni a CSI:Miamit és a Lostot, ezzel pedig egycsapásra megjelentek itthon is az újgenerációs sorozatok. Előtte a hazai tévékben Derrick ment, amit ugyan imádtam, de ekkorra már kikopott a tévéből, illetve a szombat-vasárnap délutáni kötelező adásidőtöltelék létezett: a JAG, Szupercsapat, Xena és hasonló olcsó és kimondottan vacak szériák, illetve a sikeresek, akik HBO-val rendelkeztek, már nézhettek Sopranost is.

 

Ezután azonban a földi sugárzású tévék is rákaptak a heti sorozatokra, és ez – a korábbiakhoz képest – jó döntés volt. Nagyjából ekkora fulladtak ki végleg a valóságshow-k (BB, VV), és a saját gyártású műsorok sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, legalábbis tévénézőként inkább valami más elfoglaltságot talált magának szinte mindenki. Ekkor azonban kialakult a pénteki programom: Helyszínelőket néztem. Aztán később Dextert, Californicationt, Fringe-t és Nip/Tuckot – szépen lassan leszoktam a tulajdonképpeni tévénézésről, egyre ritkábban érdekelt a műsor, a hiszen sokkal minőségibb és nézhetőbb filmek ezek, a mint a két nagy többi műsora. Lassan eljutottam odáig, hogy már nem is fontos, épp mi van a tévében, hiszen az egyáltalán nem akar kiszolgálni sem engem, sem a kortársaim. Nem, hiszen sem a köztévé ismétlésparádéja, sem pedig a Reflektor sztárhírei sem nekem szólnak, hiába tartozom a hirdetők számára fontos 18-49-es korosztályba, a köztévé már nem akar (vagy nem tud) odaültetni maga elé, a kertévék pedig bőven megelégszenek azzal, ha megnézem a Lie to me-t, nem érdekli őket, hogy nem nézem a saját gyártású, és enyhén izzadtságszagú műsoraikat.

 

Kedves a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság! Kérlek, vedd rá a tévéket, hogy gyártsanak nekem is műsort, és a tiétek vagyok. Vagy legalábbis ne szüntették volna meg a Kultúrházat.