Ma megvolt azon doktorok hivatalos diplomaosztója, akik nyomát szeretném követni, ezúton is gratulálok nekik! Uraim! Nagyok vagytok!  Ne feledjétek, kemény volt a megpróbáltatás, amin túl vagytok, de lesz még keményebb is... Most, sikereitek csúcsán, a taps alatt is jussanak eszetekbe a nehéz pillanatok, az ezeket kísérő méla kétségbeesés és a többiek sajnálkozása; ahhoz, hogy jó emberek legyünk, szükségünk van kudarcokra. Persze nem szeretnék ünneprontó lenni... Ehh, oda se figyeljetek...
Jó érzés, ha az ember nem vakvágányt lát maga előtt követendő példaként, hanem olyanokat, akikre tényleg érdemes odafigyelni.
Egyre szélesedik az a bizonyos letörölhetetlen széles mosoly az arcomon... Remélem, marad is...