Néhány évvel ezelőtt Ferencvárosban, a Kálvin térnél történt valami, ami nem illeszkedik a szokásos budapesti közterület-felújítások sorába: itt ugyanis nem pláza vagy mélygarázs épült, hanem egy viszonylag szürke, jellegtelen utcácskáját változtatták át sétálóutcává. Ez a varázslat igencsak hasznos volt, hisz fővárosunk értékelhető közterületei vagy gigantikus villamosátszállók, mint a Moszkva tér, vagy épp a Móricz, vagy pedig az ide látogató turisták intézményesített kirablására szakosodott furcsa helyek, ahová épelméjű lakos még véletlenül sem teszi be a lábát (Váci utca, Vár).

 

Azonban nem lennénk itthon, ha ez nem alakult volna némileg furcsán és ellentmondásosan: a „Ráday” volt ugyan az első olyan felújított közterület, amely tervezésekor kifejezett igény volt, hogy egyfajta közösségi teret hozzanak létre; amely pedig nem létezhet olyan helyek nélkül, ahol a vándor megpihenhet – ez azonban némiképp felemásan sikerült.

 

Az utca vendéglátóhelyei ősztől tavaszig nélkülöznek mindenféle egyéniséget, gyakorlatilag egyforma, feledhető egységeket találhatunk itt, illetve néhány galériát; azonban a tavasz beköszöntével igen bájos, kiülős helyekkel (túl)zsúfolt, egybefüggő „terasz” jön létre, ahol bizony jólesik megjelenni a magunkfajta harcedzett vendégnek – néhonnan azonban keserű szájízzel távozunk. Szerencsére a kezdeti divat elmúltával mind a kiszolgálás, mind pedig (diákoknál felettébb hangsúlyos dolog!) az árak is normalizálódtak, volt olyan hely (egy teázó – név és cím a szerkesztőségben), amely többszöri tulajdonosváltás után a borzalmasan gyatra kategóriából az erős közepes mezőnyébe küzdötte fel magát. Akad néhány üdítő színfolt (mint például a Pointer’s Pub), amely felveszi a versenyt a közeli Mikszáth térrel, vagy a Prága Teázóval is. Jól tudom, milyen nehéz úgy kellemes helyet üzemeltetni, hogy 500 méteren belül nagyjából egytucat versenytárssal kell számolnunk; azonban itt átgondolt üzletpolitika, és kiemelkedő személyzet nélkül lehetetlen egy szezonnál többet túlélni.

 

Fontosak a tavasztól őszig zajló „Kultucca” eseményei, az itteni koncertek csábítóak mindenki számára, és bár környék nem is olyan régen még nem számított a tágabb értelemben vett belváros nyugodtabb vidékei közé, ahol az ember szívesen sétálgatott volna az éjszaka közepén, ez az utóbbi évek során gyors ütemben normalizálódott (bár a Kecskeméti utcai rendőrörs tervezett bezárása vélhetően nem tesz majd jót ennek a folyamatnak); így ma már teljesen vállalható csillagos éjszakákon is.

 

Összegezve: a „Rádayba” ma is jó kiülni, még mindig sokkal kellemesebb, mint a hasonló koncepciójú Liszt Ferenc tér nívósabb helyei – amelyek sajnos hangulatukban nem a bohém egyetemisták, inkább befutott öregdiákok számára kínálnak örömteli időtöltést.