"Azért, mert többre becsülök egy pozitívumot egy negatívumnál. Ebben a játékban, amelyet mi játszunk, nem nyerhetünk. Bizonyos fajta kudarcok mégis jobbak a többinél, ennyi az egész." (George Orwell: 1984)
Az elmúlt alkalommal ott hagytuk abba, hogy Brúnónk ellátogatott a "bálba", ahol nyálas amerikai tinivígjátékokba illő módon találkozott szíve hölgyével, a Nevén Nem Nevezhető Tündérrel, és kicsiny lelke valósággal repesett a boldogságtól (Previously on Brúnó:ITT). A következő napokat boldog pislogással, barátainak való folyamatos lelekendezéssel, és bősz youtube-ozással töltötte, nagyjából naponta tízszer hallgatta meg a Dalt, amit hölgy énekelt el neki még ismeretségük hajnalán, a körfolyosón álldogállva (nem, nem ágyazom be ide e zeni műremeket, mert: egyrészt szánalmas mesefilmek főcímdalát hallgatni, másrészt pedig Brúnót azóta még a cím puszta említésével is ki lehet kergetni a világból).
A külső szemlélő számára tehát minden tökéletesnek tűnt, a Hős maga is úgy gondolta, hogy ennél szebb már nem lehet a világ; azonban, ha az Ezernevű Harcos jobban odafigyelt volna, és nem lett volna elfoglalva a lelkében lobogó kicsiny rőzsedalokkal, bizony észrevehetett volna egyes jeleket. Ilyen volt például, hogy a Tavasztündér például gyanúsan elfoglalt, és a mérhetetlenül távoli tündérországból nem akar/tud eljutni abba a nagy faluba, hol Brúnó kergeti álmait, pedig - mint utóbb kiderült - maga is ott végzi szakmai gyakorlatát (no nem a tündérséget, valami egészen mást). Hm. Furcsa.
Brúnónk tehát gyanútlanul kergette az álmobéli pillangót, majd egy idő után már ráunt arra, hogy Kimondani Is Tiltott Nevű nem képes egy előre egyeztett programon megjeleni, és egy idő után bizony felhagyott az álombéli pillangó kergetésével (értsd: nem volt képes felemelni a telefont, hisz megérti az ilyen finom utalásokat); amit érthető módon Hősnőnk rossznéven vett. Brúnót is elérte az a messze földön ismert kór, hogy találkozott valakivel, és csodálkozott, hogy milyen hasonlóan gondolkoznak, úgy érezte, mintha ezer éve ismernék egymást, és rögtön a bizalmába fogadta. Valakivel, aki pontosan tudja, hogyan kell cirógatni az egóját, mitől alél el, és mire fog morcosan nézni.
Ma már tudja, hogy hiba volt.
A Hős pedig felvonta vitorláját, és elhajózott új, ismeretlen vidékek felé, abba az irányba, amerről kel fel a nap. Kedves olvasó, ha netalán látsz egy szomorú kutyaszemekkel kódorgó hőst, ki bánatosan bolyong kedvenc metropoliszod utcáinak viharos tengerén, emlékezz keserves történetére. Ne aggódj, nem fog belehalni fájdalmába, ilyet már sokan átéltek, és életben maradtak; mindenesetre segíts neki partot érni.
"Brúnó, a hős - történet folytatásokban" epizódok:
