Budapest, Erzsébet tér - rezervátum, vagy kulthely?

Az ezredforduló Budapestjén valahogy kialakult szokássá vált, hogy a Belváros egyik terén, amely csodák csodájára egészen európai hangulatú, tehát a többi nagyobb térhez képest kifejezetten pofás, és nem kizárólag mint gigantikus villamos-átszállóhely működik; a "lakóság" arra használ egy közterületet, amire való.

Bizony, feleim, az történik, hogy emberek letelepednek a téren, ülnek, beszélgetnek, és próbálják magukat jólérezni. Kész csoda, ehhez itt, a Balkán északi csücskén nem vagyunk hozzászokva.

Persze nem is itthon lennénk, ha nagy örömködésbe nem vegyülne némi üröm is, ugyanis a téren piciben leképeződik kedvenc Nagyfalunk problémáinak java része, elég az üres üvegekre vadászó hajléktalanokat, vagy a tegelés felkent mestereinek nyomát említenünk, nem is beszélve a néhány év alatt bizony elkopott burkulatról. Azt, hogy az előzékenyen kihelyezett Toi-Toi mobilvécéken a lakat már be is rozsdásodott, illetve, hogy a tér alatti Gödör Klub árai a pofátlanság határát súrolják, már említenünk sem kell. 

No, de vajon kiket is láthat az ember itt egy békés hétköznapi estén?

1. Az üveggyűjtő hajléktalanok: egyértelműen a kedvenc kategória. Tekintve, hogy a környék esténként hordákba rendeződött ifjú népessége bizony alkoholszármazékokat fogyaszt, ezért tökéletes hely arra, hogy a hiénák megjelenjenek, és dizájndíjas betonszatyrokba (Kemény műanyagból készült kötélfülű szatyor, általában hipermarketből begyűjtve) hiénázzák a visszaváltható üvegeket, és természetesen cigit/pénzt/szeszt kunyeráljanak a jószándékú idegenektől. Érdekes, de úgy látszik, hogy ez a hajléktalanlét Rózsadombja, egészen emberi jelenségekkel lehet találkozni, általában nem vállalhatatlanul lepukkantak, és nem is erőszakosak túlzottan.
2.  A menő etnofiatal: nagyon érdekes jelenség, már-már groteszk. Természetesen urbánus jelenség, neki az agglomeráción kívüli települések gyakorlatilag nem is léteznek, és ha véletlenül jó sorsa vidékre szólítja, akkor csillogó szemekkel fedez fel mindent. Nagyfokú természetkedvelés jellemzi, állítólag kézzel készült vackokért hagy ott súlyos pénzeket az erre szakosodott üzletekben. Gyűlöl mindent, amit konzomidiotizmus név alá be tud szuszakolni, de ez nem tartja vissza attól, hogy divatból vizipipázzon. Lelkes környezetvédő, de azért a szemetet széthagyja a füvön. Általában tagja/szimpatizánsa a Greenpeace-nek, a PETA-nak, súlyosabb esetekben Négy Mancs-fan. Sajnálja az emberi önzésből megöllt állatokat, de elfelejti, hogy csomó bőrbizbasz (lánc, karkötő) fityeg rajta is, illetve enni azért kell.
3. A biciklis májerarc: valaki elhitette vele, hogy drótszamaragolni a szmogban menő, és attól, hogy a Gödörnél figurázik patent bringáján, ő lesz a Körúton kabrióval jaszkarizó alfahím helyi megfelelője, ezért köröket ír le a "tavat" jelképező víz melletti deszkasoron, amitől azok hangosan döngenek, eképp kiválóan alkalmasak arra, hogy a hanghatással magára vonja az etnolányok olvadozó tekintetét. (A kabriós arc ugye zenét hangosíthat fel erre a célra.) Speciális bicósruhákban jár, spéci biciklivel, hozzá képest a Hajtás-Pajtás katonái zsenge kezdőknek tűnnek.
4. A "lokal híró": a Tér Hőse. Mindenkit ismer, mindenkihez odamegy jattolni. Spann a Klub biztonságis arcaival, tehát koncertek alatt is bemehet pisilni anélkül, hogy kicsengetné a beugrót, mindig van tüze, bornyitója, a pad sarkán is kibontja a sörösüveget. Gyakorlatilag itt lakik, néha alibiből rajzolgat, esetleg verset ír, hisz mindkettő remek fegyver az ismerkedéshez.
5. Hardcore gimnazista: még bármelyik lehet (na jó, talán üvegvadász hiéna csak később), jellemzője, hogy már délutántól ott rontja a levegőt, hétköznapokon időben lelép. üvegből fogyaszt valami szigorúan tabblettás motyót, amit a haverokkal a közeli non-stopban szerzett be a Király utca sarkán (mint ahogy gyakorlatilag mindenki a téren), és természetesen a fő téma a ki/mikor/kivel örök kérdése, természetesen enyhe rosszindulattal fűszerezve. Amennyiben vacak zenéket hallgat, azokat kényszeresen megosztja a környezetével, köszönhetően zenelejátszós telefonjának. (Pár méterrel odébb néhányan méregetik a telefonja és a víz közötti távolságot, azt mérlegelve, hogy mekkora jóarcság lenne a ketyerét belehajítani.)

Nem baj, azért jó dolog ez, szeretjük.