A tészta: (hozzávalók: 100 g vaj/margarin, 110 g liszt, 1 dl víz, 1 csipet só, 5 tojás)    

A vizet egy csipet sóval és a margarinnal felforralunk. Miután felforrt, hozzáadjuk a lisztet, és elkeverjük (egy adagban mehet a liszt, aztán gyorsan keverni kell). Lassú tűzön, folytonos keverés mellett addig melegítjük, amíg a tészta el nem válik az edény falától. Pár percig hagyjuk hűlni, majd beleteszek 4 tojást, ezeket alaposan elkeverjük. Zsírral kikent tepsire halmokat nyomunk, megkenjük az utolsó tojással (az oldalára lehetőleg ne kerüljön a tojásból), és 30 percig pihentetjük. Közben elő kell melegíteni a sütőt (200-220 fok). 15-20 perc alatt pirosra sütjük a fánkokat, de vigyázzunk, nem szabad nyitogatni a sütőajtót, mert akkor összeesnek. Ha kihűltek, akkor félbevágjuk őket, késsel kiszedjük a közepét, majd megkenjük őket krémmel.

Krém: 1 csomag vaníliáscukrot, 3 deka lisztet és 15 deka cukrot fél liter tejben csomómentesre keverünk és állandó keverés mellett sűrűre főzzük. Ha kihűlt, a töltés előtt 2 tojásfehérje kissé megcukrozott kemény habját is  beletesszük óvatosan, hogy ne nagyon törjön össze a hab. Ezután kicsit állni hagyjuk, lehűtjük, majd - jó étvágyat!

 

A képviselőfánk egy furcsa étel. Furcsa, ugyanis mindenki ismeri és szereti, ezerféle variációja létezik, mégsem tudunk semmit az eredetéről. Az mindenesetre biztos, hogy régóta készítik, hiszen például már a háború előtti Váncza-féle süteményes könyv is leírja receptjét, azóta ez már jelentősen módosult, a fenti áll legközelebb ahhoz. A modern variációkat, azokat, amelyekben 2-3 színből áll a krém, illetve a tészba tesznek keményítőt is, én nem szeretem, az már nekem túlzottan műanyag.
 

A gyermekkor illata számomra a sülő képviselőfánk gőzét jelenti - szerencsére elég gyakran érezhetem.