A Menőjenő egy különleges jelensége a világnak: az igazi, mindenütt előforduló, sötétben bujkáló majom. (A Menőjenő minden esetben férfi, a női egyedek teljesen más szubkultúra, az úgynevezett "Kacsacsőrű Emlős" képviselői, rájuk egy más alkalommal térünk ki.) Találkozhatunk velük iskolában, munkahelyen, bevásárlás közben a boltban, és az utakon is.

Menőjenőnek lenni ugyanis elsősorban életforma, de e mellett stílus is.Hogy kik is a tartoznak ebbe a fajba? Nos, páratlan fajtagazdagság jellemzi őket: a terepjárós vidéki építési vállalkozótól  a menő egyetemek summa cum laude végzett, lenyalt hajú majmain keresztül egészen a tuningsuzukis-kettesgolfos Zselézsoltikig terjed a skála, ahol megtalálhatóak barátaink.

Adott a menőjenők népviselete: felnőtt, kifejlett példányok szívesen hordanak farmert, bőrdzsekit és napszemüveget, illetve - szükséges, gyakorlatilag elengedhetetlen kiegészítőként - kézben hordott pénztárcát és mobiltelefont. Ha a menőjenő öltönyös munkahelyen dolgozik, akkor ingének legfelső gombja mindig ki van gombolva, nyakkendője tőzsdecápásan meglazítva, és ingujját mindig feltűri, öltözéke mégsem topis. Nem, épp ellenkezőleg: sikeres, határozott, de elfoglalt férfi képét sugallja, aki akkor is minden nehézséggel dacolva végzi fontos feladatait, amikor mások már lustálkodnak. Nem, a menőjenő nem mártír, bátran fúrja kollégáit, hiszen erre a feladatra csak ő képes, ő az, aki rendbe tudja tenni a céget, ő az, aki képes megtanulni a jövendő hivatáshoz szükséges tudnivalókat, és csak neki van elegendő kiállása, bátorsága és esze, illetve ereje az élethez, hiszen mindenki más egyértelműen Taigetosz-pozitív.

A menőjenő mindenekelőtt férfias. Nagyhangú, gyakran borostás, aki mindig kiáll vélt vagy valós érdekeiért, aki szívfájdalom nélkül megtesz népszerűtlen dolgokat is, de persze ügyesen és határozottan csajozik, ha pedig partnerével közösen mennek valahová, akkor látványosan markolássza a csaját, mintegy ezzel is demonstrálva férfiúi képességeit és macsós báját. Ingét rendszeresen amennyire csak lehet, kigombolja, hiszen egyrészt ő sosem fázik, másrészt pedig mindenkinek látnia kell az ő balta mellizmait.

A menőjenő dinamikusan és határozottan vezet, a volán mögött is igazi alfahím. Padlógázzal gyorsít, ledudál, levillog - hiszen egyrészt nem ér rá egésznap tökölni, másrészt pedig béna vagy. Meg amúgyis szar a kocsid. Meg minek mész gyalog. Ahogyan az első tavaszi napsugarak előbújnak, ő leengedi a jármű két első ablakát, hogy a többiekkel együtt hallgathassa a zenéit, illetve hogy a hölgyek gyönyörködhessenek benne. Késő tavasszal azonban felhúzza az ablakot, és csodálatos huszonhárom fokos napsütésben is zárt üveg mögül szemléli a világot - hiszen autója természetesen légkondis, annak pedig mennie kell.

Menőjenővel beszélgetni egyfajta szellemi mazochista orgia - hiszen hősünk a világot két részre osztja: az egyik önmaga mély tisztelete, a másik pedig nevetséges, csökkent képességű többiek undorító egyvelege. Átnéz rajtad, kizárólag véleményét mantrázza, és lenéz mindenkit - ennek a véleményének hangot is ad, nem zavartatja magát attól sem, ha az általa fikázottak hallótávolságon belül vannak.

Ugye szimpatikus?