Az RTL végre sikeresen vásárolt, és megvette a Fringe és a Lie to me második évadát is. Előbbiről már volt szó a blogon, igaz, akkor még nem volt szó az itthoni vetítésről, ami pedig az utóbbit illeti, nos, mindenesetre kisebb durranás, mint a Fringe, de kifejezetten jó kis sorozat. A magyar tévék szokásos nyári uborkaszezonjához képest mindenesetre üdítő darab, és szerencsére a hülye címmagyarítók is elkerülték, így nem kapott valami idióta fordítást (lásd még: „Lost – Eltűntek”, „Life – Életfogytig zsaru”), amire egyébként szörnyen haragszom, a sorozat magyar címe, a „Hazudj, ha tudsz” viszonylag jól sikerült, jobb ötletem mindenesetre nincs.
Az alaptörténete kifejezetten érdekes: adva van egy tehetséges viselkedéskutató, Dr. Cal Lightman (Tim Roth), ő és a magánintézetének csapata segít megoldani bizonyos ügyeket a rendőrségnek, méghozzá úgy, hogy bárkiről meg tudja mondani, az illető hazudik-e vagy sem. Az egyes epizódok történetei hullámzóak, de az átlag nyomozós sorozatnál újszerűbbek, köszönhetően az alaphelyzetből adódó más megközelítésnek, és annak, hogy viszonylag változóak az esetek is, így nem csak Horatio karikás szemét nézhetjük.

A sorozatot mindenesetre egyértelműen Tim Roth viszi a hátán. Az egyébként kiváló filmszínész messze kiemelkedik az átlag sorozatszereplők közül, nem is emlékszem, hogy Michael C. Hall (Dexter), John Noble (Walter Bishop, Fringe) és Hugh Laurie (Dr. House) mellett van-e még olyan színész, aki sorozatokban ilyen jól látszik. A mellékszereplők azonban sajnos ez nem mondható el, kifejezetten sótlan karaktereket sikerült a főhős mellé pakolni, és egy-két kivétellel elég felejthető megmozdulásaik is vannak.

Ami kissé fura, az a főhős erős hasonlósága Dr. House-hoz, hasonlóan szarkasztikus, nonkonformista vezető, aki néha attól sem riad meg, hogy kissé megalázza beosztottait, vagy akár az adott rész soros gyanúsítottját, ehhez pedig talán Tim Roth karaktere még jobb is, mint a híresen maliciózus orvos – viszont pontosan ettől válik a Lie to me egyszemélyes műsorszámmá.

A tavalyi, első évad nem volt rossz, bár nem okozott nagy meglepetést. Ami tetszett, az az volt, hogy a készítőknek sikerült megteremteni az egyensúlyt a karakter magánéletének megmutatása és az epizódok tulajdonképpeni tartalma között, így – bár nem hangsúlyos a részeken átívelő történetszál – nem fullad unalomba a történet. Ami nagy baj, hogy nem igazán látszott, merre akarja a készítő FOX elvinni a szériát: egy pót-Dr. House lesz-e, vagy megmarad a kissé lefutott második vonalbeli nyomozós sorozatok szintjén, amiből már így is tengernyi van, és kizárólag arra jók, hogy unalmas hétköznap estéken lehessen üres tekintettel bámulni a tévét, ráadásul ezeket nagy előszeretettel vásárolják meg a hazai tévék: Mentalista, Shark, Monk. Azt azonban nem értettem, hogy miért kell a Foxnak a sikeres Dr. House mellé egy hasonló felépítésű sorozat.
A mostani, második évad azonban kicsit jobban sikerült: végre kezd kialakulni valami koncepció, látszik valamilyen íve az évadnak, nem csak egymás pakolt krimirészek, és mintha a többi karakter is kezdene kis egyedi színt kapni. Aki nagyon jó, az Kelli Williams (Dr. Gillian Foster), Monica Raymund (Ria Torres) nem több most még puszta eyecandynál, Brendan Hines (Eli Loker) pedig egyelőre elég semmilyen, de mindenesetre sokkal jobb, mint tavaly volt.
 

Lie to me - intro