A Porsche története - hogyan lett a Porsche legenda?
Azelőző két posztban átnéztük a Porsche történetét, most lássuk, miért is lett ilyen sikeres, hogyan vált a világ egyik legjellemzőbb autómárkájává
Az, hogy egy sportkocsi ikonná válik, egyáltalán nem ritkaság, hiszen a maroknyi rajongó nem tudná a márkanevet folyamatosan a köztudatban tartani, ehhez szükség van arra a rengeteget álmodozóra (mint én) is, aki ugyan valószínűleg sosem fog besétálni egy márkakereskedésbe, hogy rendeljen egy új autót, azonban egyrészt később megjelenhet a használtpiacon (márpedig a használt modellek népszerűsége minden gyárnak elemi érdeke, hogy a vásárló később is nagy eséllyel válassza a szeretett márkát), illetve folyamatos médiazajt tud fenntartani.
Porsche 911 1970 - Pornokönig, nem?A mítosz fő eleme maga az autó. Butzi műve sokkal emblematikusabbra sikeredett, mint a 356-os, a 911-es formáját – bár különösebb bravúrokat nem tartalmaz – messziről felismeri mindenki, ráadásul nincs tele megosztó élekkel sem, így mindenkinek tetszik, kortól és nemtől függetlenül. Nem véletlen, hogy a korabeli bukólámpás sportkocsi-divatba (lásd még: Toyota Supra, Nissan ZX, Pontiac TransAm) sokkal inkább beleszürkülő orrmotorosok körül jóval kisebb a tolongás, a Porsche kortalansága azonban ma is lenyűgöző.
Az autó könnyedén eladta önmagát: az ötvenes években nem kellett túlzottan erős konkurenciával megküzdenie: az ébredező német gazdaság hamar felismerte a „hergestellt in Deutschland” értékét, tehát sokkal szívesebben vettek hazai, mint külföldi autót, még ebben a nem kimondottan árérzékeny szegmensben is.
Porsche 959Ott van ráadásul az is, hogy az autó a többi sportkocsihoz képest kevéssé volt problémás. Az etalonnak tekintett ADAC-Pannenstatistik szerint mindig is az egyik legmegbízhatóbb autó volt a német autópályákon, és egy kimutatás a korábban gyártott Porschék java része (már amelyik nem semmisült meg balesetben) ma is rendszámmal rendelkezik, tehát (legalább alkalomszerű) használatban van.
E mellett a Porsche ügyesen egyensúlyozott az álom és a még épp elérhető luxusautó határán: a német autóparkba remekül illeszkedett, hiszen nagyjából hasonló árban volt, mint egy nagyobb, jobban felszerelt Mercedes, igaz, mindennapi használatban praktikuma a VW Poloéval versenyzett.
A mítosszá válás egyik legbiztosabb eleme, hogy elképesztő mennyiségű játékautó, modell és egyéb kicsiknek szánt csecsebecse készült világszerte kedvenceinkről, jobb-rosszabb minőségben, de egyre alkalmas volt a műanyaghad: mindenkinek beleégett a retinájába a jól ismert sziluett. Játszani jó, és a kisautóikat vidáman tologató férfikezdemények nem is sejtik pár év(tized) múlva, hogy miért szállnak ki olyan felsőbbségesen az étterem előtt egy kényelmetlenül alacsony kupéból , és a kíváncsiskodó „miért pont ezt vetted?” kérdésre csak azt az egy választ tudják adni, hogy „gyerekkorom óta tetszik.” (Így vagyok ezzel én is, a mellékelt képen látható matchbox azért ilyen kopott, mert 3 és 5 éves korom között ezzel aludtam, így lett ő a Tente-Porsche.”) 
"TentePorsche"Butzi pedig nem csak az autóval alkotott nagyot: a Porsche Design telitalálat volt, hiszen a márkába bolondított tömegek hajlamosak kiadni pár száz márkát (illetve eurót) kiadni az álomért, még ha az autót megvenni nincs is módjukban. Porsche órát, szemüveget... stb. viselni azonban megadja azt az érzést, hogy te is a klubhoz tartozol, erre pedig a család hamar rájött, jóval hamarabb, mint a többi autógyártó – a régebbi Mercedes Collection például sokkal inkább tűnik jobb reklámajándéknak, mint imázsterméknek)
Végül pedig a gyár elég sokáig (2009) volt ahhoz családi tulajdon, hogy bátran járhatta a saját útját, nem kellett megfelelni részvényesnek, befektetőnek, konszerntársnak, így az egyediség és a tökéletesség tudata égett bele minden termékbe.Eddig tartott tehát a Porsche-posztok sorozata. Remélem, még találkozunk, zuffenhauseni ló!
