Disznót vágni egy különleges időtöltése az emberiségnek, azt hiszem, ebben meg is egyezhetünk. A hang, amely valahol Brúnó feje mellett kezdett el üvölteni, és a felkelést jelezte.

 

Kisvártatva hősünk már az üres utakon haladt kedvenc kisvárosafelé, ahol azért át kellett, hogy gondolja a „kora reggel” fogalmát, hiszen mindenki elszomorítóan frissnek és fittnek tűnt. Gyermekkorunkban mi, vidékiek kifejezetten szeretünk disznót vágni, van valami kedves báj az egész szertartásban, talán a hideg, a játszósruhába bújt felnőttek, a fura szagok miatt – családomban legalábbis a lassú, ráérős disznóölések voltak szokásban, amelyek legalább annyira tűntek családi programnak, mint komoly, vérre menő munkának. Annak idején nagyon élveztem az első alkalmat, amikor a kiskonyhában először vághattam fel (persze felügyelet mellett) a zsírszalonnát, és igyekeztem úgy fogni a kést, ahogyan nagyapámtól láttam, persze sikertelenül.

Az egyik legjobb mégis csak a vége volt: a disznóvágásnak vége volt, újra rend lett, és a szertartásos disznótoros vacsora után fáradtan, jóllakottan pihegett mindenki órákig a vacsora romjai felett – én az ötéves leginkább régi sztorikat élveztem ekkor.

Később már nem vágtunk többet disznót – nagyszüleim megöregedtek, nem bírták már tovább a disznóval járó egész éves munkát, először még kísérleteztünk mindenféle pótlékokkal (húst dolgozunk fel), de valahogy az egész nem lett olyan.

 

Most azonban rájöttem, hogy a disznóvágás több annál, hogy az ember saját maga dolgozza fel az ennivalót. Nem, ennek komoly szociológiai oldala is van. A disznótor ugyanis mindenről szól: közös munkáról, feladatról, férfiasságról Hiszen a hideg szélben itt nem csak pálinkáznak vidám macsók, hanem komoly munka is folyik, ráadásul összetett logisztikát is kíván a dolog: nem lehet semminek sem csak úgy nekivágni. A körülmények ráadásul embert próbálóak: farkasordító hideg van, kicsit meg is emeltem a derekam a bográccsal, és estére rádöbbentem, hogy az íróasztalhuszárság bizony nem készít fel teljesen az életre.

Aztán végre sikerült elmosni az utolsó húsosládát és zsíros bográcsot is, majd rám szakadt befejezett munka öröme.