Nos, úgy látszik, mostanában szerencsés volt a kezem a blog.hu játékain, a múltkori, Renault-os sisak után egy újabb ajándékot sikerült lehalászni – igaz, ez kicsit más kategória, a dísztárgynál bizonyos szemszögből hasznosabb, de sajnos elfogy. Elhasználódik. Res consumptibilis.

Vagyis csokoládé, méghozzá nem is akármilyen, kézzel készült, egyedi, Bilák Imre csokoládékészítő műhelyéből. Első látásra a csomag kifejezetten meglepő, nem voltam felkészülve a „hónap ajándéka” egyendobozára, talán valami csokoládéhoz illőbb jobb lett volna, azonban el kell ismerni, hogy így is nagyon jól néz ki. A tető felpattintása után ott sorakozik a 12 bonbon, amelyekbe egy kicsit talán beleszerettem. Igaz ugyan, hogy olyan vagyok, mint Gombóc Artúr, és nincs a világon csoki, amit ne szeretnék, de ezek egyszerűen ott helyben megvettek. A dobozban négy fajta bonbon van, azt hiszem, hogy sikerült jól összepárosítani őket, és sikerül a csokifalókat meglepni is: a falatok ugyanis meglepőek, nem hasonlítanak a hétköznapi csokikra, sőt, előfordul talán túlzottan extravagáns is.
Chilis-tequilás falat: nos, a mellékelt leírás „ördögien tüzes” élményt ígér, ez szerencsére elmarad, bár a csípősséget szeretem, és nincs bajom az intenzív ízekkel sem, de valahogy számomra csokival talán ez nem illik össze. Nem rossz, de külön ezért nem tennék kitérőt.

Fahéj csúcs: azt hiszem, maga a csoda. Az egyik legfinomabb bonbon, amit valaha is kóstoltam, ráadásul bár nem kedvelem a fehér csokit különösebben, mégis meglepően tökéletes volt. Ilyet még kérek.
Fenyőszirupos-Himalája sós csokihegy: először hümmögtem. Sós? Csokoládé? Minek, hülyeség, pontosan olyan lesz, mint az teljesen felesleges bajor adventi marcipán, ami a karácsonyfából a két ünnep között kiolvadt fenyőgyanta ízére hasonlít. Kóstolás után a kezdeti idegenkedésem megszűnt, sőt rájöttem, hogy kifejezetten finom, a sós utóíz azonban számomra nem volt annyira kellemes, második próbálkozásra már megváltozott a véleményem, és rájöttem, hogy pontosan attól pikáns és eltérő, mint az áltagos csokik – fura, de finom.
Ras el Hanout: „több mint negyvenféle fűszerrel összeállított marokkói fűszerkeverékkel ízesített fehércsokoládés bonbon.” Nos, ha szereted a mindent elnyomó egyengrillfűszereket, akkor szeretni fogod. Túl durva, az átható fűszeríz mellett elveszik a különben kifejezetten finom csoki, talán olyan, mintha Vegetát szórnánk Katica csokoládébevonóra. Túlzás, hiányzik belőle az a könnyedség, ami a Fahéj csúcsban megvan, pedig önmagában jó ötlet, nekem azonban nagyon sok, nagyon intenzív.

Összességében kitűnő válogatás, teljesen eltér az átlagos, minden nap majszolt csokiktól, és bár nyilvánvalóan ha egyszer megkívánnám, biztosan igyekeznék magam válogatni. Bilák Imrének gratulálok, csak így tovább!