Nos, én is sajnálom a vízállásjelentést hiányát. De be kell, hogy valljam, élesben sosem kapcsoltam oda csak azért, hogy meghallgassam, hogy a „hajóvonták találkozása tilos,” sőt, gyakorlatilag az átállás óta ez a rádió az egyetlen, amely stabilan el van mentve otthon (a másik azért a Kossuth). Nem hiszem el, hogy a méltán híres magyar közszolgálati médiumok nem lennének meg a Petőfi adásideje nélkül, hiszen néha úgy tűnik, hogy az MR1 adásidejét sem sikerül elegendő nívós anyaggal kitölteni, és teljesen felfoghatatlan, hogy mi értelme lenne annak, hogy újra elővegyék a Kabarécsütörtök izzadtságszagú, ezerszer hallott poénjait, esetleg valamelyik délutáni sávban egy kibővített Napközben-kiadásban beszámoljanak a Kistestű Öntudatos Fogyasztók Szervezetének a közös képviselővel vívott drámai harcairól.

 

Nem, szükség van itthon egy olyan rádióra, amely értéket közvetít – a könnyűzene is lehet érték. Máshol is tart fenn közszolgálati adó könnyűzenei csatornát (BBC), itt is elfér egy ilyen a palettán, ha pedig úgy gondoljuk, hogy ez a szubkultúra kicsiny, nos, javaslom, szüntessünk meg más szubkulturális műsorokat is. Kezdjük a Határok Nélküllel, majd sor kerülhet a Jelen-létre is, de lehetne még hosszasan válogatni, aztán a folyamat végén kapunk egy szürke, jellegtelen hírrádiót, vagy ami még rosszabb, az egész az Mtv szintjére kerülne: ismétlés ismétlés hátán, illetve valamelyik „haver” rádiós válogatna már tíz éve is unalmas Hofi-felvételek közül.

Mit ad a jelenlegi Petőfi? Lehetőséget hazai, a mainstreamből kiszorult előadóknak, hogy ismertke legyenek. Az, hogy valaki nem jut be az itthoni kereskedelmi rádiók repertoárjába, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne végezne értékes tevékenységet. Sőt, az esetek többségében ez épp fordítva van, legalábbis a Neo-Class-Juventus vonalból kiindulva csak jót jelent, ha valakinek a dalait nem játsszák Jáksóék.  

Harcsa Vera, Péterfy Bori, a Zagar, vagy a Barabás Lőrinc Eklektric megmaradt volna a szubkultúra szintjén, ha nincs a Petőfi, ami orsságosan is ismertté teszi a nevüket. Épp itt van az MR2 nagy előnye: vidéken, ahol nincsenek alterklubok, nincs Rádiócafé, oda is másféle zenei kultúrát visz, mint a regionális kereskedelmi rádiók egyenzaja. A tehetséges vidéki zenekarok sem tudnak érvényesülni - a helyi rádióba nem jutnak be, ott pedig nincs Gödör - nem futott volna be a Honeybeast, a Beat Dis, a 30Y és még sorolhatnám.

Tény, hogy kicsit sok Kardos-Horváth János, tény, hogy kevés a beszélgetős műsor, de ezen nem a bezárás, hanem a fejlesztés segítene – még akkor is, ha ez a könnyűzene eddigi korifeusainak nem is tetszik. Persze, igaz, hogy talán túl sok az indie, meg a britpop, de úgy tűnik, sikerült másfelé is nyitnia a rádiónak.

 

Több Akusztik kell, korábbra kell hozni a Kultúrfitnesszt, a Netidőket, kellenek interjúk fiatal zenészekkel, dj-kkel, netán dalszövegírókkal, netán kiterjeszteni a témát, és beszélgetni fiatal filmesekkel, írókkal, tudósokkal, és jó lesz ez – de bezárni, megszüntetni, csak azért, mert rosszul értelmezett pártkötődések okán nem kedveljük a belvárosi alterkultúrát, minden, csak nem helyes kultúrpolitika.