Mi is a baj a mai magyar éttermi kultúrával? Mert baj az van bőven. Baj van a felszolgált ételek minőségével, a vendéglátóhelyek üzletpolitikájával, árszínvonalával, a személyzettel. Röviden: csaknem mindennel.

Rendkívül büszkék vagyunk a magyar konyhára; azonban mit lát ebből egy hazánkba érkező külföldi? Egyen éttermekben egyen étlapokat, amelyeken ugyanazok a mirelit-alapanyagokból készült, egyforma ízű, agyonmikrózott ételek várják őt. Felhozatal? Bécsiszelet, hortobágyi húsos palacsinta, brassói (utóbbi azért is vicces, mert sikerült tönkretenni egyik legízletesebb ételünket; találtam már panírozott húsdarabkát brassóiban... vajon hogy került oda?), ehetetlen pizzák. Gulyások, amelyek köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel, túlfűszerezve, hogy elnyomjuk a hús mellékízét, amit a takarmánytól kap (lásd: natúr, grill fűszersótól mentes sült csirkecomb –amely állatot nagyüzemi körülmények között nevelték – bőrének íze).

Egyen étlapok? Sok esetben hiányzó ételleírások, ostoba fantázianevek („Pityu Kedvence”), vagy helytelen ételnevek („Gordon Blue” a „Cordon Bleu” helyett). Budapesti, közepes árkategóriájú étteremben „cápasteak” (muhahaha!).

Kelletlen pincérek, bunkó kiszolgálás. Feltűnő trükközések, harmadnapos maradékból „átalakított”fogások; „hibás” bankkártyaolvasó, emiatt feltűnően magas számla. Idén még csak nyolc vendéglátóhely szerepel az Egyesült Államok Nagykövetségének feketelistáján, ahová azon vállalkozások kerülnek, akik durván megkárosították az állampolgáraikat (igaz, zömük night club); de még a szezon sem indult be.

Magyar borok? Fantasztikus boraink vannak, és nem csak a Takler-Gere-Bock-Dúzsi szegmensben; hanem az egyel olcsóbb kategóriában is; de nem tudunk élni velük. Vendéglátóhelyen vagy az előbb említett kategória van, vagy az a típus, amelynek palackján a „H-1575” felirat szerepel, mint termelő... („Milyen borotok van?” „Piros és fehér.” Ááá!) A középborainknak nincs piaca. A Bortársaság és hasonlók még tartják őket, de nem igazán keresi őket a tipikus vásárló, mert nem tud róluk; a Tesco-Auchan-Cora triónak pedig már drágák. Eltűnnek.

Magyarországon nincs Michelin-csillagos étterem, sőt, jó ideig még nem is lesz. Egyesek erre azt mondják, hogy nem is baj, hiszen nincs rá fizetőképes kereslet. Nos, itt a tévedés, méghozzá több helyen is. Egyrészt, a csillag odaítélése nem árszínvonal függvénye, másrészt a hazánkban található, magasabb kategóriás szállodák és éttermek java része áraiban nem marad el a bécsi, vagy müncheni műintézményektől, és – vélhetően – vendég is akad.

Hiányzik azonban valami. Ez a valami a spiritusz, hogy törekedjünk valami jobbra, valami minőségire. Persze, egy-két csúcsétteremtől nem fog megváltozni semmi, azonban lassan leszivároghat a példa a hétköznapi vendéglátóhelyek szintjére is. Nincs igényünk rá.

Mire alapozzuk turizmusunk, ha nem az ételeinkre? Mink van ezen kívül? Az éhes vendég hiába nézi meg Parlamentet, nem fog tetszeni neki.

Egyre jobban szeretem a szorgalmi időszakot, ahogyan haladunk a vizsgaidőszak felé, ami egyre inkább közelít. Már csak alig több, mint három hét és újra számot adhatunk tudásunkról, arról, hogyan használtuk fel „talentumainkat”. Egyelőre nincs kedvem ezzel foglalkozni – sajnos azonban ez nem kedv kérdése...

Azt írja az újság...

… Miskolczi Norberttel, a HÖOK elnökével egész oldalas interjú jelent meg a Magyar Nemzet mai (2008. 04. 28.) számában. Szóba került itt minden, a Rektori Konferencia tandíjjavaslata éppúgy, mint az alternatív javaslatok előélete, sőt még a tisztújítás is.

Norbi kifejtette, hogy újra indulni kíván a posztért („... remélem, tovább leszek elnök, mint Hiller István oktatási miniszter.”). Sok sikert a közelgő tisztújításon!

zene: Santana feat. Chad Kröger: Into the night

         Paramore: Crushcrushcrush

         Basement Jaxx: Good Luck

léhaság: Pro Facultate nap: 2008. május 8. PPKE JÁK; program: kskozlony.blog.hu/2008/04/22/szolgalati_kozlemeny_pro_facultate_nap

           (a részvétel a Kar hallgatóinak természetesen „kötelező”, de legalábbis nagyon ajánlott)

könyv: Esterházy Péter: Anyának és a fiúnak

tv-műsor: Kultúrház (MTV)

Kínzó kérdésünk: Miért szűnt meg Lévai Balázs „Dob + Basszus” című műsora a királyi televízióban? KicsiSátitok kedvenc műsora volt, azon kevés műsorok egyike, ami egyszerre közvetített kultúrát, és volt nézhető.

Kedves feleim!

Nagyon olybá tűnik, hogy az egyik korábbi bejegyzésemben (kskozlony.blog.hu/2008/04/01/vezercsel_1) vázolt forgatókönyv a megvalósulás határához közelít.

Akkor még nem látszott bizonyosnak az, hogy az SZDSZ a kormány tagja marad-e, de már látszott, hogy ez a „remek” pártocska előre kell, hogy meneküljön, különben nem fog bejutni az Országgyűlésbe 2010-ben. Egyik szemem most sír... és a másik is. Sajnos bejött az ötletem, ez azonban kicsiny hazánkban, Abszurdisztánban csak a válságot fogja minél inkább elmélyíteni, ugyanúgy nem lesz minőségi kormányzati munka, ahogyan eddig sem volt; ugyanis a jelenlegi kormánnyal nem az a fő gond, hogy az SZDSZ a koalíció tagja volt – a probléma a gyökereknél kezdődik. Az ugyanis még valamikor 2006 környékére (vagy még korábbra) datálható; az átgondolatlan (bár szükséges) reformok bevezetésével, a látszatkormányzással, a totálisan működésképtelen és hihetetlen károkat okozó közigazgatási és felsőoktatási modellek megjelenésével vette kezdetét.

És igen. A gazdasági válsággal, az euró bevezetésének csúszásával, a szociális ellátórendszer csődközeliségével, azzal, hogy 1,5 millió aktív adózó tart el 8,5 millió inaktív állampolgárt. A „Mutyiország”-jelenséggel, az EU-s pályázati pénzeket kísérő botrányokkal, a helyhatóságokig lenyúló korrupcióval, az infrastrukturális fejlesztésekhez kapcsolódó visszaélésekkel. A 2006-os rendőri túlkapásokkal. A kultúra államilag támogatott sorvasztásával, a filmtörvény finanszírozással kapcsolatos rendelkezéseinek botrányosságával, az ORTT-vel... Hosszan lehetne még sorolni.

Mindennel, ami oly jellemző kis hazánkra a XXI. század elején, Európában.

Mikor leszünk mi ott, ahol nyugati szomszédaink? Nem elsősorban egzisztenciális síkon, hanem gondolkodásmódunkban... Soha?

Megoldási javaslat? Itt? Ugyan...

Update: A tudománypolitikáért, kutatásfejlesztésért felelős tárca nélküli miniszteri posztot Molnár Károly a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt rektora (és a Paksi Atomerőmű zRt. igazgatótanácsának elnöke) kapta meg. Ő volt a tandíj bevezetése mellett leghangosabban ágáló rektor. Nem kommentálom, erre nincsenek kellően szalonképes jelzőim...

2008. május 8-án újra Pro Facultate-nap lesz Karunkon. Hagyományainkhoz híven idén is lesz Pro Facultate-díj, melyet hallgatóink szavazatai alapján a Karon oktató tanáraink kaphatnak meg. A díjat mindenki csak egyszer kaphatja meg, eddigi díjazottaink: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Schanda Balázs (2007). Idén először azonban a „Hallgatókért” díj is odaítélésre kerül a Karon dolgozó legnépszerűbb tanszéki adminisztrátornak, az ő személyéről szintén a hallgatóink szavazatai döntenek. Jelentős újítás még a „Hallgatói Mozgalomért” díj, amely az egyetemisták önszervezedőséért legtöbbet tett hallgató nyerhet el.

Ezen kívül a nap a hagyományos keretek között zajlik: déltől a díszteremben szentmisével indul, majd a díjátadók következnek; terveink szerint ezt próbatárgyalás fogja majd követni. Délután fél háromtól az udvaron – mint az szokásos – tanárainkkal, tutorainkkal közösen bográcsozunk, kora estétől pedig koncerteken (Retro School Band, Monsoon Robbie Williams Tribute Band) szórakozhat a nagyérdemű közönség. A délután folyamán borkóstolással, grillezett ételekkel és sok-sok szeretettel várunk mindenkit!

Részletes program:

12:00 Szentmise a kápolnában

13:00 Pro Facultate díj, Hallgatói Mozgalomért díj, Hallgatókért díj átadása

13:45 Perjátszókör előadása

14:30 Programok az udvaron:

-bográcsozás oktatókkal

-borkóstoló

14:30 Párhuzamosan az 1. gyakorlóban:

-Egyetemi lelkészség előadása

-Karrier tanácsadás

-Hétcsapás néptánc együttes előadása, utána közös néptánc

-Monsoon ( RW tribute band)

-Retro School Band

22:00 kapuzárás - buli (Take5 Budapest VI., Paulay Ede u. 2.)

Azt írja az újság....

… hogy a kedvenc bloggeretek által nagy előszeretettel látogatott Budavári Labirintust lezárta az I. kerületi önkormányzat. (Heti Válasz, 2008. április 17.) Hm. Nagyon szerettem ezt a helyet, 17 évesen voltam ott először, és már akkor is magával ragadott a hely sajátos atmoszférája, azóta pedig – ha nem is napi rendszerességgel – gyakran jártam ott. Rengeteg indok szerepel, többek között tisztázatlan jogi helyzet, környezetvédelmi szempontok... stb.

Ez eddig rendben is van, hibázott a vállalkozás, büntessük meg. Mindenesetre elgondolkodtató azonban, hogy az önkormányzat már többször megpróbálta megszerezni a kezelői jogokat, március 27-én pedig a szakhatóságok közreműködésével lakatot tett a labirintus bejáratára. Elgondolkodtató, már csak azért is, mert – gondolom – a Várban egy ilyen típusú, ilyen adottságokkal rendelkező terület bizonyára szépen jövedelmezik...

Rendkívül sajnálatos, mert a Vár alatti pincerendszerekből kialakított járatok, amelyek többek között a Sziklakórházzal is összeköttetésben állnak, tökéletesen működtek eddig, legalábbis a látogató szemével.

Attól félek, hogy az Önkormányzat fél év múlva, miután újra átadta kezelői jogokat valamilyen „csókos” cégnek, újra meg fogja nyitni azt; ami magában örvendetes (lenne), ha nem járna úgy, mint a Sziklakórház... hogy a látogatók java részét sikerül a csillagászati beugróval, és az eleve elhibázott nyitvatartással elriasztani.

És akkor most emlékezzünk vissza a Várban kialakítandó mélygarázsra, amelyre szintén eme remek helyhatóság adott építési engedélyt. A Várban! Mélygarázs! Agyrém! Ott barlangok, üregek vannak, és már volt szerencsém olyan, Úri utcai lakásban járni, ahol így is statikai gondok voltak a nem kellően átgondolt beruházások miatt... (a beruházó egyébiránt a Raiffeisen Zrt.)

De akkor, ha egyik dolog zöld utat kap, mi a gond a másikkal?

Szeretlek, ó Magyarország!

Belépve megragad bennünket a hely sajátos atmoszférája – talán kevesen tudják, de Budapest egyetlen védett modern falfestménye uralja a látképet. Most, a tavasz érkeztével nyílik az étterem terasza, igazából ez az pont, ahol a többi, környéken található helyet egyértelműen előzni tudná, hiszen ilyen adottságú terület, mint a Mikszáth tér, a környező utcákban nem áll rendelkezésre, csak a Baross utca Kálvin tér felé eső részén (gyk.: a Szabó Ervin Könyvtárnál); azonban ott jóval nagyobb a gépjárműforgalom, és az ott található két vállalkozás (Kotyogó és Prága Kávézó) merőben más profilú. Előzni tudná, amennyiben a teraszon leülve nem kellene csaknem negyed órát várnunk – a bennünket egyébként érdeklődve szemlélő – főúr érkezésére (nos, mielőtt még felmerülne az kérdés, hogy miért nem sétáltunk be a pulthoz, leadni a rendelést; több alkalommal felhívták a figyelmünket arra, hogy náluk ez nem lehetséges).

A Zappa azon ritka éttermek közé tartozik, ahol a napi ajánlatban szereplő menü minősége egyértelműen magasabb, mint az étlapon szereplő kínálatba tartozó ételek, tehát ezt egyértelműen ajánlani tudjuk; persze e jelenség okára nem tudtunk rájönni. Az étlap tartalma azonban erősen szűkös, és nem látunk egy koncepciót, ami végigvonulna az étlap tételein, elég nehéz (csaknem lehetetlen) egymáshoz illő ételsort választani.

Felettébb sajnálatos módon a Zappa a mai magyar vendéglátás számos gyermekbetegségét magában hordozza – nem vagyunk, nem lehetünk megelégedve sem a kiszolgálással, sem a felszolgált ételek minőségével; főleg nem ezen az árszínvonalon. Ráérős baráti beszélgetéshez, kávézáshoz, esti „lazuláshoz” ajánlani tudjuk, összességében azonban rossz szájízzel távoztunk.

Értékelés: 2,5

"Őrültek vagyunk, nem bolondok!"

Kedveseim! Tegnap véget ért HÖOK Vezetőképzője; a három napos szeánsz, ahol a felsőoktatásban részt vevő legmegszállottabb emberek gyűltek össze azzal a nem titkolt célzattal, hogy fejlesszék képességeiket, összeismerkedjenek, és kötetlen tapasztalatcserén vegyenek részt.

Nos, ha minden képzés ilyen mederben csordogálna, sohasem lenne egy szavam sem; a kurzosok rendkívül érdekesek voltak, tökéletesen meg voltak szervezve (nagy gratuláció az én Elija barátomnak, az Ifjúság 2.0 című kurzus vezetőjének!).

Az ilyen és ehhez hasonló alkalmakon mindig úgy érzem, hogy egy szavam sem lehet... Nincs is. Egyébiránt a csapatunk tényleg olyan néha, mint egy nagy család. Mint egy nagy olasz család. Hangos, kaotikus és kellően lökött („kettyós”; copyright by Balázs).

Köszönök mindent!

Szolgálati közlemény: a Balaton azt üzeni, hogy mindenkit szeretettel vár...