Fő problémám a tandíjjal, azonkívül, hogy eleve felháborító, hogy a 15%-os tandíjmentes sáv rendkívül szűk kaszt, aki pedig valaha is vizsgázott bármilyen felsőoktatási intézményben, az tudja, hogy az egyes vizsgákon elért eredmény bizony eléggé esetleges, a joghallgatók védelméről Szent Ivón (nem röhög, tényleg ő a jogászok védőszentje) kívül Iustitia istennő és Fortuna is gondoskodik. Ez lesz az a momentum, ahol végleg elbúcsúzhatunk a hallgatók közötti minimális szolidaritástól, hiszen nem csak a saját magam minél jobb, hanem az évfolyamtársam minél rosszabb eredménye is cél lesz, csak így lehetek benne a hőn áhított 15%-ban... Ez pedig borzasztó!

Valaha, a PPKE JÁK alakulása idején, nálunk is hasonló rendszer létezett. Az első évfolyamokban végzettek beszámolói szerint, tekintve, hogy a Kar fizetős volt és a jól teljesítő hallgatók mentesültek a tandíjfizetés alól; megérte hát minél jobban teljesíteni – Mégsem számol be senki sem botrányos eseményekről, tudniillik a Kar mindig a félév végén határozta meg a hallgatói rangsort, nem bolond prekoncepciók alapján.

Tudom, hogy az intézmények nincsenek jól eleresztve, de ma, kedvenc országunkban ennyi pénz egy átlagos családnak bizony túl sok, sok hallgató (például KicsiSátitok is) pedig nem hajlandó felvenni diákhitelt, egyszerűen azért, mert nem szeretnék 20 év múlva is fizetni azért, ami amúgy igen kis segítséget jelent ma. Azonkívül, diploma után annyi minden felmerülő költség lesz (lakás, autó, és a leendő trónörökös LegkisebbSátinak bébicuccok), hogy nem jönne jól a diákhitelrészlet törlesztése is.

Eleve elhibázott a konstrukció is, a megvalósítása pedig végképp a sajnos napjainkban eléggé gyakori „ilyen ország pedig nincs” fonémafűzért csalogatja ajkainkra, mert eleve esélytelen, hogy ebből egy átlátható, jól működő rendszer alakuljon ki.

Nem akarok anyázni, dühöngeni; lopást, az intézmények néha eléggé furcsa gazdálkodását...stb. emlegetni. Ez a post nem a hőzöngésről szól. Azt szeretném, hogy Alsómocsolád Tanya 122-ből is lehessen valaki agysebész, vagy kvantumfizikus, anélkül, hogy szintén eleve el...hibázott ötleteket kellene kitalálnunk az úgynevezett „esélyegyenlőség” megvalósítása érdekében. Ha nem teremtünk szakadékot, akkor a szakadék betemetésével sem kell foglalkoznunk.

Magyarország egyik legnagyobb vívmánya az ingyenes felsőoktatás volt. A mi dolgunk az, hogy az is maradjon.

Drágáim!

Mostanra már mindenkinek végetért a 2007/2008-as idény őszi féléve, mindenkinek szívből gratulálok elért eredményeihez - remélem mindenki úgy zárt, ahogyan azt előre eltervezte.

Ügyesek legyetek tavasszal is!

(Félév értékelő esszé később...)

Belépve kellemes hangulat fogad, a viszonylag kis alapterületű hely egyből otthonosnak érződik, ráadásul vélhetően – feltéve, hogy csúcsidőben megyünk – találkozhatunk ismerőseinkkel is. A „Szpari” egyik nagy előnye itt válik kézzelfoghatóvá. Pozitív, hogy a nemdohányzók számára különterem van; negatív azonban, hogy viszonylag kis méretű, a kékes megvilágítástól hűvösnek érezzük, és amennyiben itt foglalunk helyet, úgy a kiszolgálás sebessége bizony kívánnivalót fog hagyni maga után.

Élesen külön kell, hogy válasszuk a kétféle menüsort, hiszen létezik menürendszerű (11 és 15 óra között), illetve az azon kívüli étkeztetés egyaránt. Nos, a szólás szerint „az élethez szerencse kell” - ugyanez igaz a napi ajánlatból való választásra is. Sajnálatos módon az itt szereplő ételek minősége és mennyisége egyaránt hullámzó; ami nem is lenne akkora probléma, de viszonylag kevés alaptípus áll rendelkezésünkre, és az önkiszolgáló szisztémából eredően délután három körül már (mondjuk a hasábburgonya esetében) bizony előfordulhatnak később megbánt döntések is... Sőt, jóval korábban is.

Más a helyzet a reggelikkel, amelyeket 10 óráig fogyaszthatunk, e téren egyértelműen elégedettek lehetünk. Viszonylag (a korai időponthoz, és a környékbeli lehetőségekhez képest) széles választékból válogathatunk, és maximálisan pozitív élményekkel térhetünk haza.

Nézzük, mi a helyzet az étlapon található ételekkel, amelyek közül az önkiszolgáló pult zárása után választhatunk. Sajnálatos módon a választék némiképp szűkös – az étlap java része pizza (a hazánkban kapható pizzák és a hagyományos pizza közötti kapcsolat vizsgálata értelemszerűen nem e cikk tárgya), illetőleg néhány hagyományos éttermi étel (pl.: rántott sertésborda). Amennyiben a vendég éhes, és valamit bekapni óhajt, de nem vágyik különleges kulináris élvezetekre, és megelégszik egy konstans minőséggel – ezek közül fogyasztani jó választás. Amibe azonban itt bele kell, hogy kössünk, az ezen ételek ár/érték aránya; sajnos az adottságokhoz, és a környéken megszokotthoz képest az étlap e rovatának jobb oldala egy magasabb kategóriát képvisel – talán ezért sem népszerű ilyenkor falatozni. (Felejtsd el!)