/ez a post kicsit zilált lesz, megígérem/

Megcsinálom, megcsinálom... Ha beledöglök is, de megcsinálom....

Kedveseim! Válság van! Nem nagy, de kezdek kimerülni. Sok ennyi vizsga egyszerre. Igyekszem, de nézzétek el, ha nem leszek political correct. Igyekszem annak maradni, de lehet, hogy nem fog menni...

Kedvenc KicsiSátitok fáradt. Ez van. Napok óta nem alszik, tele van gondokkal, félelemmel, de elhatározta, hogy minden vizsgája sikerülni fog, mégpedig jól, és gyorsan végez. (Csak ki ne végezzenek.. :))

Kedveseim!

2007 felemás évünk volt. Bizony, gyatra, olyan igazi Észak-Balkáni Kelet-Közép-Európai. Tele meddő, felesleges és kilátástalan politikai csatározással, olyan csatározásokkal, amelyek hatására kedvenc országunkban megint (mint rendesen) nem történt semmi. Tovább építjük Európa csúcstartó autópályáit, bizony, feleim, csúcstartók vagyunk, megcsináltuk: ezek a remek aszfaltcsíkok kontinensünk leglassabban és legdrágábban épülő ilyen sztrádái. Persze, tudom, homokra nehéz építeni (Lásd még: „a balga homokra építette házát” KicsiSáti oviskorabeli hittanos csoportjában elhangzó dalocska); mi tehát meg sem tesszük; felépítjük a csúcstartó kőröshegyi völgyhidat, pusztán azért mert két „kulcsfontosságú” balatonkörnyéki kistelepülés nem óhajtja, hogy közöttük haladjon el az autópálya... Agyrém! Imádom a mérnöki tudás csodáit, a hidakat, de ez kicsit túlzás, nem?

Persze idén is voltak botrányos elemek... Csak a hívószavak: „Zuschlag” (csak így, hiszen a terhelt közölte, hogy „Zuschlag-ügy nincs!”); „Gárda”; „Metró”... Nem folytatom. A végén még bevándorló vízumért folyamodom Argentínához. Az legalább messze van. Vagy valamelyik haladó afrikai demokráciához (Zimbabwe, Kongó), ott legalább fejlettebbek a közállapotok.

Nem akarok több híres embert hallani a Nagy Magyar Életről, a Nagy Magyar Köztársaságról és a Nagy Magyar Kérdésekről. Köszönöm, elég volt. Látnék már valamit.

Hagyjuk. Nézzük mi történt a hallgatói mozgalomban! Nos, feleim, Karunkon választás volt tavasszal, lett új elnökünk, megújult gárdánk, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg lehetünk elégedve. Továbbra is Karunk delegálja a NÁFIOR elnökét. Haladunk.

A HÖOK végre látványosan, a szélesebb közvélemény számára is elfogadhatóan jelenik meg. A tandíj-ellenes tüntetés és kampány széles körű egyetértésére talált, és a HÖOK-ot egyre inkább kezdi megismerni az a réteg is, aki nem a felsőoktatás padjait koptatja, és pusztán a híradásokból értesül a hallgatók gondjairól. Úgy vélem, ez nagy fegyvertény...

Nyájas olvasóim!

Azt hiszem, ilyenkor, év végén szükség van egy klasszikus évértékelésre is. Nagyon unalmas, nagyon szubjektív, nagyon igénytelen kis próbálkozásom következik...

2007 a csalódások és megrázkódtatások éve volt. Olyan év, amely az egy helyben járásról, a teljesen felesleges körök futásáról szólt, és még az év nagy eseményei is jórészt negatívak voltak, pozitív élmény pedig csak igen-igen ritkán - és akkor is csak apró - érte hiteltelen bloggeretek. Úgy hiszem, arra azért nagyon jó volt ez így, hogy megtanultam örülni kis dolgoknak is, valamint elfogadtam, hogy nem én vagyok az igazság végső letéteményese, az a személy, aki mindig csalhatatlan érzékkel közlekedik világunkban. Kellettek ezek a pofonok. Arra is jó volt ez az év, hogy több személyes kapcsolatomat is át tudtam értékelni. Végre nem követek kritikátlanul másokat, sőt, egyre inkább törekszem a magam tudatos elhatárolására másoktól. Még mindig nagyon nagy az általam leginkább tisztelt ember (a nagyapám) elvesztésével keletkezett űr az életemben; ő volt az a személy, aki lenni szeretnék. Az ő türelme, kitartása, az egész életszemlélete az a zsinórmérték, amit követni szeretnék.

2007 a kérdések éve is volt. Mi az én utam? Hogyan szeretném csinálni? Egyre biztosabban látom, hogy az egyik alapvető körnek tekintett, a külső szemlélő számára leginkább furcsa csapatban napról-napra kevéssé találom helyemet, csak az egyes emberekhez fűződő kapcsolataim és kommunikációm működik, de összességében már nem vagyok e kérdésben olyan motivált, mint annak idején. Miért csinálom akkor mégis? Lehet, hogy ideje váltanom. De vajon valóban kell-e váltanom? Akkor jobb lesz, nagyobb békében leszek önmagammal?

Kedves Jézuska!

Kérlek, karácsonyra ne hozz nekem túl sok ajándékot, csak néhány, jelzésértékű dologra gondoltam... Kérlek, hozz nekem sok-sok türelmet és megértést, hogy kedvesebb lehessek embertársaimmal és picivel több szorgalmat!

Kérek még ezenkívül (ha ez nem túl nagy dolog) ugyanolyan barátokat, mint idén, és remélem, én is úgy tudok hozzáállni az ő problémáikhoz, ahogyan ők álltak hozzám.

De legyünk materiálisak is: kérek karácsonyra egy szép Porschét, jelesekkel teli indexet.